Trükk

Békésen, fejét a földre fektetve pihent a kutya a Moszkva tér ama pontján, ahol az emberek a 61-es vagy az 59-es villamosra várakoznak; forgalmas placcon pislogott, a megálló tőszomszédságában. Meghatározhatatlan keverék volt. Bizonyos fokig német juhász, bizonyos fokig könnyen fegyelmezhető nyugat-szibériai lajka. Nem viselte magán egyetlen tiszta faj egyenruháját sem. Mellette, egy marlborós dobozban, gyűlt a pénz. Az emberek fillérjei.A járókelőket meglepte a szokatlan kép; nem az a sablon koldus volt, akit már meg sem néz az ember, mert lassan Dunát lehet velük rekeszteni, hanem egy kutya ácsingózott a „sarcra”. Őrá már vissza kellett nézni, mellette meg kellett állni, és a bánatos szemek előcsalogatták a pénztárcát is. Vajha ez a cselekedet leírathat megfelelő porciót is az eljövendő purgatóriumból? – vélhették és adakoztak.Mégis, ki lehet a gazdája? – morfondíroztam magamban annak a járókelőnek a fejével, aki nem először találkozik a téren az ebbel. Vizsla tekintettel lestem a környéket, de a tradíció megszakítójával nem sikerült farkasszemet néznem. Talán a marlborós doboz elcsenése kiugrathatná a nyulat a bokorból – gondoltam. De mindenféle muszájművelet helyett jobbnak véltem várni és figyelni. Negyedóra múltával, amikor a doboz alján már sereglettek a fillérek, megérkezett az én emberem! Nyurga volt, szemüveges, húsz-egynéhány éves, „egyenruháját” tekintve csavargó, aki méla undorral nyúlt a dobozhoz. Zsebre vágta a pénzt, majd hanyagul egy beton mellvéd vályújába dobta a dobozt, és mint aki jól végezte a dolgát, a tér másik régióját célozta meg.Egy füttyentés messziről, jeladás a kutyának, amely erre felpattant és a csavargó után eredt. Látszott rajtuk, hogy összehangolt párost alkotnak. A kör másik ívén, ahol a 6-os és a 4-es villamosok zötykölődnek be a térre, már várta a csavargót egy csavargó lány, külsőre ugyanolyan szakadt és nyegle, mint a társa. Egy tizenéves. A lány sötét kapucnit viselt, hasonlót, mint a tér csavargó kéregetőinek többsége. És megosztoztak a pénzen. Rosszul írom: a fiú adott némi „zsozsót” a lánynak, aztán tánclépéseket lejtve húzta-vonta magával, de felfoghatjuk úgy is, hogy szórakoztatták a közönséget.Én pedig visszaballagtam arra a helyre, ahol korábban a kutya feküdt. Amikor egy idő múltával a csavargó újra feltűnt vele, minden kezdődött elölről. A marlborós dobozba némi pénz is került persze – csaléteknek. Aztán a csavargó úgy otthagyta a kutyát, mint Szent Pál az oláhokat. Így fizette ki a szolgálatát.A kutya meg elgondolkozhatott azon, hogy ő most jó vagy rossz – pedig csak állat az állat. Emberi tulajdonságok nélkül.