„Megváltoztatnék mindent”

Az elsőrendű vádlott arra törekedett, hogy kettéválassza az alkalmi rendezvényekre vonatkozó és az általános szabályozást.

A vádirat ismertetésével és az elsőrendű vádlott vallomásával a Pesti Központi Kerületi Bíróságon megkezdődött az a pótmagánvádas eljárás, amelyet a januári West-Balkán-tragédia három halálos áldozata közül kettőnek, Kadosa Kingának és Csikós Emesének a szülei kezdeményeztek. A korábban ebben az ügyben indult eljárás során nyolcan ültek a vádlottak padján, de a nyomozás lezárása után az ügyészség csak négy másik személy ellen emelt vádat, ezért látták szükségesnek az áldozatok hozzátartozói, hogy pótmagánváddal éljenek.

A tárgyalás első szakaszában Szinessyné Dr. Bardocz Krisztina bíró megkérte, hogy mindenki széken üljön, ne rágózzon, a képi és hangrögzítésre érkezett sajtómunkásoknak pedig 15 percet adott munkavégzésre. Szinessyné azt is kérte, hogy a további tárgyalási napokra a bíróságot megillető tisztelet szerint öltözködjenek azok, akik részt kívánnak venni rajtuk.

A négy vádlott, K. Tamás, Cs. József, R. István és Sz. Győző közül R. István írásban kíván esetleg később vallomást tenni, Sz. Győző viszont elsőrendű vádlottként részletesen vallott a tragédiát megelőző eseményekről, az ő olvasatában. Ezt megelőzően a vádirat ismertetése során kiderült, hogy Cs. Józsefet okirat-hamisítással is vádolják a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés mellett, valamint hogy a tragédia helyszíne egy 307 főre „hitelesített”, építési engedélyezési eljárás alatt álló hely volt, s 4200 sorszámozott karszalagot szereztek be rá, amiből csaknem 3000 gazdára is talált. Tíz fő volt a biztonsági személyzet, ebből kettő embernek volt is rá képesítése.

Volt tűzvédelmi terv?

Sz. Győző tehát ismertette 1997 óta tartó rendezvényszervezői tevékenységét, de a bírónő rögtön kérte, a sajtó ne közvetítse interneten a vallomást, nehogy az eljárás többi szereplője tudomást szerezhessen róla. Az elsőrendű vádlott – aki egyedüliként járult hozzá róla készülő felvételek közzétételéhez, és akire a vád fogházbüntetést kért – elmondta, tízmilliós mínuszban volt már 2011 januárjára, mert nem számított rá, hogy a hatóságok hónapokig nem adják meg az állandó rendezvények tartásához szükséges használatba vételi engedélyt. A tragédia előtt négy hónappal adták le az építési tervdokumentációt. Sz. Győző ekkor arra gondolt, hogy csak bejelentési kötelezettséggel járó rendezvényekből egyenesbe hozhatnák a vállalkozásukat.

A tragédia estéjén megrendezett bulira – mint elmondta – a vádiratban szerepeltekkel ellentétben volt tűzvédelmi, benne pedig kiürítési terv is, s a tudomásukra jutott információk alapján készült fel a rendezvényre. Sz. Győző igyekezett felhívni a figyelmet, hogy az események előtti helyi hiánypótlási kötelezettség nem az adott rendezvényre szólt, hanem a rendszeres rendezvény tartására. Erre viszont a bírónő azt kérdezte, az egyes rendezvényen nem lehet-e tűz. Egy szó mint száz, Sz. Győző azt gondolta, hogy azzal, hogy bejelentette a kereskedelmi tevékenység folytatását arra az egy alkalomra, úgy gondolta, minden bejelentési kötelezettségének eleget tett. Hogy utólag mit gondol az egészről, azt mondta, mindent megváltoztatna.

Ügyészi kérdésre elmondta, hogy arra az estére azt a bizonyos kereskedelmi tevékenységi engedélyt 300 főre kapták, amit teljesen értelmetlennek talált.