Választások előtt rendszerint csak néhány évre, egy parlamenti ciklusra tervezünk, 4-5 éves távlatokra összpontosít mindenki, a politika és a hatalomtechnika szabályszerűségei szűkítik a horizontot. Egy nemzeti közösség létét azonban csak történelmi léptékben lehet mérni, ezért a jelenkor vezetőinek óriási a felelőssége, elődeink örökségét és a felnövekvő új generációk jövőjét egyaránt meg kell védeni, szem előtt kell tartani.
Május 26-án olyan választásra készülünk, amely túlmutat a politikai pártok küzdelmén: a nemzeti önazonosságunk és az európai civilizáció jövője forog kockán. Nem véletlen, hogy a klasszikus ideológiai felosztás már jó ideje nem érvényes a pártok összevetésében, mindegy, hogy deklaráltan baloldali, konzervatív, kereszténydemokrata vagy liberális egy-egy formáció, egészen más szempontok kötik össze, illetve választják el őket.
Ötven nappal az európai parlamenti választások előtt világosan kirajzolódtak a frontvonalak: a nemzeti szuverenitás és a keresztény kultúra mellett kiálló, a bevándorlást elutasító pártok állnak szemben a globalistákkal, akik központosított irányítású, kevert lakosságú új Európát akarnak, amelyben a kereszténység fokozatosan feledésbe merülne. Ez nem új keletű törekvés, a különböző extrém liberális, illetve elitista világnézetet valló alakulatoknak régi álma a totális irányítás, az úgynevezett világkormány létrehozása, ennek a folyamatnak a része a hagyományos társadalmi kötelékek, pillérek – mint a család, az egyházak és az identitások – feloldása, megváltoztatása.
A miniszterelnök a Fidesz tegnapi kampányindító rendezvényén egyértelműen megfogalmazta a választások tétjét, ami a keresztény civilizációnk léte. A helyzetértékelés, a valós probléma feltárása és a lehetséges megoldási javaslatok nem meglepők, Orbán Viktor politikáját, a kormány cselekvéseit évek óta meghatározzák a tegnap elhangzottak. Ugyanakkor fontos üzeneteket intézett a brüsszeli elithez, valamint az Európai Néppárt vezetéséhez is.
Az unió központjában jó ideje hadilábon állnak a valóságérzékeléssel, önmaguk hatása alá kerülve, a kormányfő által is említett buborékban élnek, s nem akarják figyelembe venni a realitásokat. Úgy tűnik, elmennek a falig, csökönyösen kitartanak a kezdetektől utópisztikus, mára nyilvánvalóan csődöt mondott társadalomképük, a multikulturalizmus dogmája mellett. Aki esetleg nem hisz benne, az is úgy érzi, nem léphet ki a körből, mert a média, a globalista elit azonnal kiátkozza, és vége a karrierjének. Talán ettől tart a magyarokat sértegető „brüsszeli bajor”, Manfred Weber is.
