Áttörés Európában

Az őszinte beszéd, a viták vállalása viszont mindannyiunk felelőssége, akik ragaszkodunk nemzethez, családhoz és mindennemű identitásunkhoz.

Cigány család Miskolcon, az avasi lakótelep egyik lakásának erkélyén. Amit a többségi társadalom ezer éve tanul, azt alig hetven-nyolcvan éve tanulja a cigányság Fotó: Reuters–Balogh László

Európa, ha lassan és kemény harcok árán is, de megindult a normalitás felé, szellemi síkon és a gyakorlatban egyaránt. Az út azonban még hosszú és rögös lesz, mert a másik oldalon nem csupán a valóságtól elrugaszkodott, zavaros ideológiák rabjai acsarkodnak, mögöttük áll a globális pénzügyi elit, amely nem tett le „világmegváltó” terveiről. Az utóbbi időszak eseményei mégis biztatóak, olyan frontokon sikerült áttörést elérni, ahol korábban erre esély sem volt. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt mértéktartó politikai erő még szóba se merte hozni a bevándorlás, a kevert népesség veszélyeit, a multikulturális társadalmi modell csődjét. Aki feszegetni próbálta a kérdést, arra rögtön rásütötték a rasszista, idegengyűlölő bélyeget, és a szélsőjobboldalra száműzték.

Az úgynevezett baloldal, a liberálisok és a hasonszőrű média persze ma is ezzel próbálkozik, de az európai polgárok egyre kevésbé vevők a régi, karcos lemezre. A változáshoz ugyanakkor elengedhetetlen a politikusok következetes kiállása is, mint például az olasz belügyminiszteré. Matteo Salvini már azzal kivívta a nemzetek legyalulásában érdekelt erők ellenszenvét, hogy a migránsokat szervezetten Olaszországba szállító NGO-k hajóit kitiltotta a kikötőkből. Most újabb össztüzet zúdítanak rá a liberális média és az emberjoginak álcázott globalista szervezetek, miután a belügyminiszter levélben kérte a tárca helyi tisztviselőit, készítsenek jelentést a környékükön lévő illegális telepekről, amelyeken különböző cigány népcsoportok élnek. Salvini terve az, hogy a nem olasz cigányokat visszaküldi abba az országba, ahonnan eredetileg származnak. Az elképzelés nem új, tavaly már beszélt róla a miniszter, és akkor is heves támadások érték, idegenellenességgel vádolták.

A politikai memória rendszerint igencsak rövid, ezért érdemes felidézni, hogy Olaszországban már 2007-ben súlyos zavargásokat okoztak a fővárosban illegálisan tartózkodó romák. Az egyik cigány táborban élő román férfi megerőszakolt egy római asszonyt, aki pár nappal később a kórházban belehalt a sérüléseibe. Válaszként az olasz hatóságok megkezdték az általuk a közbiztonság szempontjából veszélyesnek tartott romániai bevándorlók kitoloncolását, és felszámolták azt a cigány tábort, ahol a gyilkossággal gyanúsított román férfi élt.

2010-ben Franciaországban is hasonló intézkedésekre kényszerült a kormány. Nicolas Sarkozy köztársasági elnök maga döntött mintegy 300, engedély nélkül felépített, romák által lakott tábor felszámolásáról és az országban illegálisan tartózkodók kiutasításáról.

Akik ilyenkor rasszizmust kiáltanak – túl azon, hogy hazudnak – mérhetetlen kárt okoznak nem csupán a többségi társadalmaknak, de az európai cigányságnak is. A valóság elfedése, a bűnözők mentegetése, a törvénytisztelet leértékelése gátolja a romák beilleszkedését, és növeli a feszültséget, a kölcsönös ellenszenvet.

A magyar kormányt gyakran éri az a vád, hogy hazánkban elnyomják a cigányságot, a valóság viszont az, hogy az unió többi országában összesen nem tettek annyit a romák felzárkóztatásáért, mint nálunk. A rasszista bélyeg, mint politikai fegyver azonban egyre gyakrabban mond csütörtököt, a hétköznapi valóság, az emberek tapasztalatai, a biztonsághoz, a normális élethez való ragaszkodás felülír mindent. A politika felelőssége, hogy a társadalmi többség akaratát képviselje minden más érdekcsoporttal szemben, legyen az a globális tőke vagy akár a meleglobbi, aminek puszta említése is bűn ma még.

Az őszinte beszéd, a viták vállalása viszont mindannyiunk felelőssége, akik ragaszkodunk nemzethez, családhoz és mindennemű identitásunkhoz.