Nekünk pedig ideje lesz mélyebben elgondolkodni a jövőről. Mégpedig arról, hogy meddig lesz még EU egyáltalán, és abban a „meddigben” mi mennyi időt akarunk még bármi áron eltölteni.
A hatvanmilliós Egyesült Királyság most távozik. Itt vannak a visegrádi négyek, a negyvenmilliós Lengyelországgal, a tízmilliós Magyarországgal, a tízmilliós Csehországgal és az ötmilliós Szlovákiával. Ott van a szintén hatvanmilliós Olaszország, ahol nemsokára Salvini lesz a miniszterelnök, s ahol szintúgy elege van lassan mindenkinek a brüsszeli kutyakomédiából. Ha mindezt összeszámoljuk, ez így magában egy kétszázmilliós piac.
Kétszázmilliós piac, áru és munkaerő szabad áramlása. Ha ez a kétszázmilliós piac például abbahagyná a kizárólag az Egyesült Államok érdekeit szolgáló bojkottot Oroszországgal szemben, ha normális, kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatokat alakítana ki a „mumussal”, hát, barátaim, akkor egészen jól el is lennénk. Arra pedig csak fel tudunk készülni valamiképpen, amikor a srácok majd lefekvés után kikiabálnak a gyerekszobából, hogy akkor most van-e a dologra brüsszeli engedélyük…
Ugyanis Brüsszelnek nagyjából ennyi értelme maradt. Ezen érdemes elkezdeni töprengeni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!