Nem tudhatjuk még, pontosan milyen kérdések lesznek a kilencedik nemzeti konzultációban, annyit azonban közölt Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a koronavírusról, a gazdaság újraindításáról és a Soros György-féle rémtervről, a lejárat nélküli úgynevezett örökkötvények kibocsátásáról lesz szó benne. Bizton állítható: amikor a veszélyhelyzetet ki kellett hirdetni, csak a legoptimistábbak mertek reménykedni abban, hogy május végén már ilyen kérdésekkel is foglalkozhatunk. A pandémiát azonban úgy tűnik, együttes erőfeszítéssel megállítottuk, s minden esélyünk megvan arra, hogy a kórokozót kitessékeljük a mindennapjainkból – a kötelező elővigyázatossági intézkedések betartása mellett. Minden okunk megvan tehát arra, hogy konzultáljunk a kormányzattal és egymással a hogyan továbbról, s arról, milyen tanulságokat érdemes megszívlelnünk.
Mindez természetesen ki fogja váltani a szokásos baloldali hisztériát, amelynek már most is látható, orvosilag releváns jelei vannak. Az utóbbi hónapok egyik fő tapasztalata ugyanis az volt, hogy a baloldali ellenzékre nem lehet számítani. Azaz korrigálnunk kell: lehet rájuk számítani, mégpedig arra, hogy mindent meg fognak támadni, ami az ország szekerének a kátyúból való kiemelésével, a vírus elleni eredményes fellépéssel kecsegtet. A károgó ellenzék a külföldi segédcsapatokkal, háttértámogatással holmi politikai katasztrófaturizmust akart megvalósítani, hogy az ország lehetőségeit a legminimálisabbra korlátozza. Mára azonban eloszlott a legnaivabb emberek illúziója is a hazai és nemzetközi ellentábor valódi természetével kapcsolatban. Bizonyos fokig a kabinet és a lakosság elleni permanens forradalom szintén egyfajta morbid, nemzetietlen konzultáció volt a részükről. Igaz, csúfos kudarcot vallottak ezzel is, mert visszhangtalan maradt az országellenes mozgósításuk. A maguk szempontjából tehát logikus, hogy minden ágyút bevetnek az újabb nemzeti konzultáció ellen. Az persze megint leleplező, hogy már akkor beindult az üvöltő klakk, amikor még nem is tudni a pontos kérdéseket.