Magyarország mindig jogi síkra tereli a politikai vitákat – ez egy gyakran visszatérő kritika hazánkkal szemben. Azok szokták mondani, akik nem bírják elviselni, hogy a Magyarország ellen megindított uniós kötelezettségszegési eljárásokat tiszteletben tartja, és az elmarasztaló európai bírósági határozatoknak eleget tesz a budapesti kormány. Azért szúrja ez a bírálók szemét, mert ha a Magyarország és az EU közötti vitás ügyek jogilag rendeződnek, lezárulnak – mint például a médiatörvény vagy a tranzitzónák ügye –, akkor a magyar kormányon nehéz fogást találni.
Márpedig a The New York Times, az ARD és Jean Asselborn (ő a luxemburgi külügyminiszter) szeret fogást találni a magyar kormányon. Amikor az megvan, világgá kürtölik az unalomig ismételt mantrákat: sárba tiporjuk az emberi jogokat, a választásokon a kormánypártok felé lejt a pálya, a magyarok agyát átmosta a propaganda, tombol az antiszemitizmus. A magyar sajtószabadságot pedig minden évben legalább egyszer elsiratják.
Ha tehát jogi szempontból nem támadható Magyarország, maradnak a politikai vádak. – Nem az egyes magyar jogszabályokkal van a baj, hanem a rossz irányba mutató általános magyarországi tendenciákkal – ezt az érvelést számtalanszor hallhattuk már a hazánkról szóló európai parlamenti viták során. A rossz irányba mutató általános tendenciákról azonban nem lehet érdemi vitát folytatni. Ez esetben nem jogállamisági vitáról beszélünk, hanem politikai-ideológiai nézetkülönbségekről.
Ezért sántít minden olyan mechanizmus, eljárás és határozat, amelyet jogi köntösbe bújtatva léptettek életbe hazánkkal szemben a különböző uniós intézmények az elmúlt években.
Tisztában vannak ezzel azok a nyugat-európai országok is, amelyek az új fajta jogállamisági mechanizmus bevezetésével fenyegették meg a keleti tagállamokat az uniós költségvetésről és a helyreállítási alapról folytatott csúcstalálkozón. A politikai-ideológiai nézetkülönbségek teljesen természetesek egy közösségben, főleg egy akkora blokkban, mint amekkorára az Európai Unió nőtte ki magát – amelyben 27 különböző álláspontot egyeztetve kell kompromisszumra jutni.