Az megvan, amikor a Ponyvaregényben Marsellus Wallace arra utasítja Butchot, a bokszolót, hogy a megbundázott mérkőzésen hagyja magát kiütni? „– Az ötödik menetben leseggelsz! Mondd utánam: az ötödik menetben leseggelek!” Pontosan ugyanez történt most is, csak a szereplők egy végzetes félreértés áldozatai lettek.
Marsellus Gyurcsány kiadta az ukázt Péter Butchnak, a második menet előtt seggeljen le, de valamiért ő úgy értette, hogy Gergely Butchnak kell leseggelnie. Ezzel szemben Gergely Butch sokáig meg volt róla győződve, hogy Péter fog leseggelni, ezért aztán az eredeti forgatókönyv szerint olyanokat mondott, miszerint „én csak akkor lépek vissza, ha elüt a villamos”. Aztán állt egy helyben, a szokásos hülye vigyorral a képén, mint a stréber a napejban, miután megette a dupla adag tejbegrízt kakaós cukorral a tetején, amit azért kapott, mert beárulta a napközis tanító néninek a Tóth Csabit, erre puff neki! Hirtelen jött egyszerre vagy négy villamos, és elütötte szegényt.
És most mindenki áll és néz bután maga elé.
Még ki sem húzták Gergőt a villamos alól, amikor Marsellus Gyurcsány már lehazugozta Pétert. Péter pedig közölte a meglepett sokasággal, miszerint ő az egyetlen esélyük. A másik Péter, akinek a legostobább tekintete van ezen a földön és törülközővel szokta legyezgetni a versenyzőket a ringben két menet közti szünetben – szóval ő meg elkezdett több tiszteletet követelni. András, aki szintén szerepel a Ponyvaregényben, ő a béna, akit egy ketrecben tartanak, és csak akkor húznak fel a pincéből, amikor valami új, magatehetetlen áldozatot kell megbecsteleníteni, szóval András a lehető leghamarabb támogatásáról biztosította Péter Butchot, ugyanis András tehetségéből és szellemi horizontjából arra futja, hogy az aznap legerősebbnek látszót gyorsan támogassa.
A szocialista háttércsapat, akik az összes pénzüket beletették Gergelybe, sőt még az üres üvegeket is visszaváltották, hogy annak árát is neki adják, most egészen hülyén néznek, és közlik, azt támogatják, aki majd a legerősebbnek bizonyul. Gergő drága pártja, a Párbeszéd azon töpreng, mikor és melyik kapualjban eshetett le fejük elejéről az arcuk, de sehogy sem jut eszükbe. A Jobbik azt kutatja, hol lehet altiszt, holott legelőször Vonát kéne megbotoznia.
De muszáj visszatérnünk egy pillanatra Gergelyhez, aki éppen kimászik a villamos alól, és arról biztosítja „imádott pártját”, hogy ő bizony eztán sem fog eltűnni, sőt… Az imádott pártja pedig, miközben keresgéli feje elejéről leesett arcát, ezt egyre rémültebben veszi tudomásul. Gergő viszont egy gyűrött, összekoszolódott plakátot gyűröget a kezében, amire az van írva a saját fényképe alá, hogy „legyőzöm Orbánt”. És olykor-olykor még félhangosan mond valamit, még súg a többieknek, mint a rossz tanuló, hogy a tanár lássa, ő súg, tehát ő tud.
Marsellus Gyurcsány neje, Klára Wallace pedig, aki mind ez idáig Gergely Butchcsal készült a Jack Rabbit Slimsbe megnyerni a házi táncversenyt, most hirtelen nem nagyon érti, mi is történik éppen. Tökfej Hadházy és Nyuszimuszi Tímea meg végképp nem, de a biztonság kedvéért pisztolyt fognak az egész nagyérdemű közönségre, hátha leesik valami.
Ám igazából az égegyadta világon mindenki Winston Wolfe-ot, a „problémamegoldót” várja, ám ő késik. Így aztán egyre vészesebb a helyzet, mert összevissza furikáznak a városban a villamos alól kikászálódott Gergellyel, aki tele van sebesüléssel, és félő, hogy egy kátyúba hajtva még pofán lövi valaki véletlenül…
A mutatványban jelen állás szerint egyetlenegy dolog volt sikeres. A „Stop, Gyurcsány! Stop, Karácsony!” buli, ugyanis annak a fele már megvan.
A többire még kicsit várni kell…
Borítókép: MTI/Balogh Zoltán
