Most már akkor mégsem történt zsarolás. Ha hihetünk a csütörtöki Karácsony Gergőnek, akkor Feri mégsem zsarolta meg őt. Sem SMS-ben, sem drótpostán, sem morzéval, sehogyan. Vagy ha mégis, az nem zsarolás volt, csupán „politikai játszma, beszólogatás”. (Persze, a biztonság kedvéért azért „archiválta” az üzeneteket, egyszer még jól jöhetnek…) A Feri most már mégis inkább jó srác, igazi liebling, nem az a zsarolós fajta. Pláne, mert tőle függ a közgyűlési többség, s vele a főpolgármesteri vízgereblyézés havi egymillióért.
Így állnak tehát a dolgok csütörtök óta. Igaz, szerdán még máshogy álltak.
A szerdai Karácsony Gergő még azt rebegte sápadtan: „Hosszú azoknak a politikusnak a listája, akik megpróbáltak megzsarolni, rajta van Gyurcsány Ferenc is. Ezt általában SMS-ben szokta megtenni.” De hát szerda már régen volt. A csütörtökhöz képest például kerek egy nappal korábban, s annyi idő alatt sok minden megtörténhet az emberrel, különösen, ha a magyarországi baloldal berkeiben bolyong.
Az ilyen emberrel megeshet, hogy kámforként eltűnik, elássák, mint szerencsétlen Sápi Attilát, a zuglói szocialisták oszlopos tagját 2016-ban. Vagy akár az is, hogy helyi kisebbségi verőemberekkel csoportosan megerőszakoltatják, mint annak idején Szabó Bálintot, aki túl sokat kérdezősködött az MSZP szombathelyi fiktív tagtoborzása ügyében. A honi baloldalon évszázados hagyományai vannak a nézeteltérések effajta rendezésének. Mondhatni, e téren kifejezetten hagyománytisztelők.
De vissza Karácsonyhoz! A kérdés itt lógászkodik a levegőben: melyik Gergőnek higgyünk? A szerdainak vagy a csütörtökinek? Vagy várjuk meg a hétvégét, a vasárnapi Gergőt? Ha engem kérdeznek: a szerdai Gergő egész őszintének tűnt. Egyébként megfigyelték? Gyakran olyan kétségbeesett, vánnyadt arcot vág, mintha attól tartana: ha rosszul fogalmaz, megásatják vele a saját sírját. Az a vicc, hogy ez nem vicc. Egy 2019-ben előkerült hangfelvételen egyebek mellett azt ecseteli: „Ha visszamegyek Zuglóba, akkor ott engem elásnak.” Erre valaki rákérdezett, korábban is megfenyegette-e őt Tóth Csaba, a zuglói MSZP erős embere, mire csüggedten úgy felel: „Ne viccelj, nem egyszer, többször. Ezek nagyon súlyos történetek.”
Bizony, súlyosak. Hát ezért célszerű archiválgatni a bejövő üzeneteket. S ezért érdemes nagy ívben elkerülni a villamosokat (már amelyik még jár). A honi baloldalon a hosszú élet titka, hogy egyik nap ezt mondod, a másik nap meg az ellenkezőjét. Egyik nap stadionstop van, másnap ott bazsalyogsz a lelátón. Egyik nap jogállamot követelsz, a másikon egy személyben hozol közgyűlési határozatokat és feles többséggel óhajtod sztornózni a kétharmados törvényeket.
A lényeg: soha ne lehessen a szavadon fogni. Ha összevissza hablatyolsz, talán megéled a ciklus végét. Vagy a holnapot. Más kérdés, hogy a szavazóid esetleg berágnak. Délelőtti kávézáshoz ajánlom: olvasgassák a vérig sértett Karigeri-rajongók internetes dühöngéseit zsarolásügyben. Már jobban utálják Gergőt, mint Orbánt.
Aki arra vágyik, hogy jövőre a Soros-kolbász, a sz…r-szappan-szalámi baloldal vegye át hazánk ügyeinek intézését, az vessen egy pillantást a Karácsonyék által megszállt Budapestre. Ez a baloldali együttműködés kísérleti telepe. Fejetlenség, dugók, mocsok, gaz, a vizeletszagú aluljárókban újra saját hányásukban fekvő hajléktalanok. Mert „Budapest mindenkié”. Ez vár az egész országra, ha ezek visszatérnek. Vagy nézzék meg, hogyan gyilkolják egymást az előválasztási puccparádén. Zsarolás, elásás és villamos. Még hatalomra se jutottak, már a koncon marakodnak, a bársonyszékekért pofozkodnak.
Kormányzásképtelenek.
Borítókép: MTI/Balogh Zoltán
