Ha diplomatikusan akarunk fogalmazni Gyurcsány Ferenc úgynevezett évértékelője kapcsán, azt mondhatjuk: a DK elnöke olyannyira nem dicsérte túl a baloldal miniszterelnök-jelöltjét, hogy inkább csak nem ellenezte. De ezen nem szabad csodálkozni, ha figyelembe vesszük a bukott miniszterelnök jellemét, stílusát és terminátormentalitását. A kortesbeszéd kedvezményezettje maga a szónok volt. A magát felülmúlhatatlan politikai zseninek tartó Gyurcsány Ferenc önmagát emelte fel azzal, hogy nem vett tudomást a baloldal felcímkézett messiásáról. Gyurcsány Ferenc úgy hallgat a kampány során, hogy üvölt a csendje, a körülötte sorakozó percemberkék pedig csak bábuk a nagy sakkjátszmájában. Igen, bárki levehető gyalog, futó vagy bástya, esetleg vezér. A király pedig szervezi a maga hatalmas játszmáját, keveset lépve, a biztonságos háttérben, hűséges, de teljesen lényegtelen és arctalan politikai családja védelmében.
A rendkívül amatőr módon összekalapált online országértékelésen látszott a sietség, s ez sem véletlen, hiszen a király dobbantott, neki kell elsőként igét hirdetnie a követőknek, nehogy valaki félreértse, ki is az, aki megszabja a játék menetét. A saját holdudvara számára persze nincs probléma a performansszal, hiszen előadta, amit kellett, hozta a gyurcsányos formát, a megszokott szónoki elemeket és paneleket, még ha kicsit meg is kopott az évek során a stílusa. De a volt kormányfő ezzel elérte a célját, az iránymutatást megadta, és nem engedte meg senkinek széles e hazában, hogy nála korábban nyilvánítson véleményt.
Megrögzött Gyurcsány-mosdatók azt vethetik közbe, hogy ez a szűk körben elmondott, de azért mégsem szűkre szabott idejű, háromnegyed órás speech úgymond az ország állapotáról, jelenéről, közelmúltjáról és jövőjéről szólt. Márpedig ehhez már elő kell venni a DK-szemüveget, hogy „jól” értse az ember a szavakat. A bukott kormányfő egy politikai hazárdőr, akinek ez az egész egy fantasztikus játék. A hatalom akarása a cél, a kampány folyamata, a leütött bábuk, a trükkök a politikai hátországban és a sajtóban. Az idősebbek emlékezhetnek, hogy valaha volt egy MSZP nevű párt, amely önmagát szalámizta fel hihetetlen lelkesedéssel, s dobta át derékhadát a Demokratikus Koalíciónak. Pontosan úgy, ahogy a mestertervben megírta a nagy stratéga. A kicsi és voltaképp nagyon kedves pártocskák, mint a Párbeszéd, az LMP, a Momentum és a Jobbik, valójában a Demokratikus Koalíción belül értelmezhetők, annyira átformálta őket Gyurcsány Ferenc. A szóban forgó nagykoalíció jelenleg még csak terv szintjén létezik. De ne vegyünk rá mérget, hogy nem lesz egy nap valóság, s nem lesz a Gyurcsány-párt zöld munkacsoportja az LMP, esetleg a Momentum nem vállalja a fiatalság képviseletét Ferenc király udvarában.
Hogy visszaadja-e a kölcsönt koalíciós gazdájának Márki-Zay Péter a maga évértékelőnek nevezett, a közeli napokra jelzett eseményén? Már csak azért sem tudunk erre választ adni, mert legutóbb maga az érintett sem bírt dűlőre jutni, hogy mikor lesz a nagy esemény időpontja. Ezek után még abban sem lehetünk tökéletesen biztosak, hogy lesz-e egyáltalán, hisz e sorok írásakor a közösségi oldalán sem található egyetlen betű információ sem róla. Vagy lehet, hogy elment az egész évértékelősditől a kedve azok után, hogy Gyurcsány vezér beelőzte e műfajban is, megtörve megfogadott állítólagos kampányszilenciumát?
Valójában teljesen mindegy. Feltehetően senki se venné észre, hogy a Kapitány mégse tartott iránymutatást. A lényeg úgyis elhangzott.
Borítókép: Mirkó István
