Vajon ez már a vég kezdete vagy még a kezdet vége? – vetődik fel a kérdés a kelet-ukrajnai orosz offenzívát látva. A maholnap két hónapja tartó háború tréningben tartja a megfigyelőket is, akik – akárcsak a katonai tervezés – egy idő után sutba dobják az elavult forgatókönyveket. Az online hírfolyam éjjel-nappal a telefonunkra hozza a legkülönbözőbb forrásokból származó információkat, köztük korábban elképzelhetetlen mennyiségű dezinformációt is, ami a hírdömping dacára megnehezíti a tájékozódást. Bizonyosságok, akár csak valószínűsíthető fejlemények legfeljebb a folyamatukban rajzolódnak ki.
Bizonyos, hogy új világrend van kialakulóban. Sem Oroszország, sem Ukrajna nem lesz már ugyanaz, mint a háború előtt volt. A tavaly sebtében végrehajtott afganisztáni kivonulás után kissé elanyátlanodott NATO mindeközben új, méretes feladatot kapott, és várhatóan a taglétszáma is bővül. A Nyugat heves érzelmi kilengésekkel is reagál. A háborúról mit sem tehetőket is elérte a zavaró oroszellenesség, miközben Amerikában és Európában sokan szerelmesek lettek Ukrajnába. Egyesek Nobel-békedíjat adnának Zelenszkij elnöknek, a nép khakiszínű egyenpólót öltött forrófejű szolgájának, mások pedig az EU-ba rángatnák Európa egyik legellentmondásosabb és legkorruptabb államát, amelynek jelenleg a határai sem ismertek. Mind a két nekibuzdulás erős költői túlzás.
Orosz–ukrán háború 
