Kérdés persze, ki mindenkit akar beperelni az, aki már eddig is eltűrte a legkülönbözőbb gyomorforgató ügyeket az antiszemita megnyilvánulásoktól, a náci karlendítésektől a szexuális tartalmú gusztustalan főnöki fenyegetőzésekig? Nem akar mindjárt mindenkit bíróság elé citálni, aki részt vett a közvélemény-kutatásokban, illetve lesújtó véleménnyel van arról az erkölcsi és intellektuális ingoványról, ami eluralkodott a Jobbikban?

Jobb is lesz, ha beperel mindenkit, aki ítéletet mondott róluk az országgyűlési választáson, mivel még nem merített ki minden tartalékot az ügyben, hogy még nagyobb bolondot csináljon magából. Ahogy a népszerűségvesztésben is vannak még lentebbi lépcsőfokok. Mert Jakab nem pusztán nem volt szolidáris a kis híján meggyalázott fiatal nővel, hanem annak élettársához, Szilágyi Györgyhöz sem volt egy magyarázó szava sem. A párt volt alelnöke el is viharzott a kongresszusról, és azt mondta: csalódott Jakabban. Igaz, mit is magyarázkodott volna a pártführer, amikor állítólag ő is az erőszakkísérlet közelében tartózkodott, még ha finoman szólva sem igazán éber állapotban.

Ha jobban belegondolunk, az egész bűzhödt eset elérte azt a szintet, hogy ki lehessen jelenteni: korhatárkarikás alakulattá vált a Jobbik. Mindez amiatt is a magyar baloldal szégyene, mert az egyik legnagyobb pártjukról szó. Talán nem véletlen viszont, hogy egyetlen egyéni képviselőjelöltjük sem jutott be az Országgyűlésbe. Úgy látszik, a választópolgárok jobban megérzik, kiben mi lakozik, mint azt a külföldről kiválasztott és futtatott ellenzéki pártvezérek gondolják.

A mostani botrány persze ezúttal sem váltja ki a baloldali mocsárvilágnak még az érdeklődését sem. A híres emberi jogi és nőjogi álcivil szervezeteik nagy kussolási versengésben vannak egymással. Ebből is kitűnik: az egész erőszakolási botrány csak a jéghegy csúcsa lehet náluk. Így járnak azok, akik az erőszak, a botránypolitizálás bűvöletébe kerülnek: a valódi agresszióra immunissá válnak.

A legvérlázítóbb skandalum mégiscsak az, hogy a durva akciózásokban utazó, humanitásellenes baloldali bagázs a füle botját sem mozdítja a mostani párton belüli erőszakra. Esterházy Pétertől származik a mondás, hogy egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá. Ez igaz. Ám egy bizonyos szint alatt csak még lejjebbi szinteket lehet megcélozni, s ez a krónikus süllyedés, lezüllés az egész immorális balos brancsot lápként húzza le magába.

Borítókép: Jakab Péter (Fotó: Kurucz Árpád)