Ha valakinek fáj a torka, nem megy ki egy szál pólóban síelni, de a hideg sörtől is óvakodik. Ha energiahiány fenyeget, megpróbálunk spórolni, ha másként nem megy, égbe szökő árakkal szorítjuk vissza a fogyasztást, és közben mindent elkövetünk pótlólagos források felkutatásához. Csak az emberélet nem drága senkinek. Európa újabb és újabb eszement, nem létező jogokra való hivatkozással hozott és hozandó törvényekkel akarja meggátolni, hogy gyerekek szülessenek. Szinte kapóra jön a válság, hogy a családtámogatásokat meg lehessen kurtítani, kiskorú fiataloknak akarják lehetővé tenni, hogy megváltoztassák a nevüket és a nemüket, Amerikából átgyűrűzve ismét lángra lobban az abortusztilalom elleni gyűlölet parazsa. Hát nem fordítva kellene gondolkozni és cselekedni? Ha az a betegségünk, hogy kevesen vagyunk, nem annak érdekében kellene mindent elkövetni, hogy gyerekek szülessenek?

A nemzethalál víziója a romantikus költészet kedvelt tárgya volt. Amiért Petőfit olvasva könnybe lábad a szemünk, az a mindennapi életben ciki, avítt, szánalmas nacionalizmus. Pedig nagyobb a baj, mint másfél évszázada. Nem energiaválság és infláció, klímaváltozásból fakadó katasztrófa, nem is Oroszország, a migrációs nyomás vagy az iszlám fenyegeti Európát, hanem saját maga. Nem külső ellenségtől, hanem önmagunktól kell rettegnünk. Civilizációnk önmagát emészti föl. Rászolgáltunk az eposzi jelzőre: az öreg kontinens. Csakhogy ez már nem bölcsességgel ruház fel, hanem elhülyüléssel fenyeget.

A történelem arra tanít, hogy hosszú távon mindig az éhesek és fiatalok győznek. Rövid távú kényelmünket kellene feladni, hogy másképp legyen. Van még hozzá erőnk? Mikor látja be Európa, hogy az istentelen alkotmány, a liberális demokrácia nem megoldás a bajainkra, hogy az Isten, haza, család szentháromság a megmaradás szellemi záloga? 

A népesedési világnap nekünk itt, Európában azt üzeni, a világ, köszöni, megvan nélkülünk. Van gyerekáldás bőségesen a világon, lesz, aki belakja majd a kiüresedő Európát. Aki gyűlöli önmagát, az másokat sem képes szeretni. Ez sem csupán a személyiséget, hanem az egész társadalmat jellemző lélektani tétel.

Szeressük gyermekeinket, bennük a remény, ne vegyük el tőlük az esélyt, az életet!

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)