Aztán ott van Gyurcsányné gazdasági árnyékminisztere, bizonyos Dávid Ferenc, aki közölte: teljesen indokolatlan, hogy a személyi jövedelemadót visszaadták a kisgyermekeseknek. A DK-s parlamenti képviselő homlokközépig húzott szemöldökkel értetlenkedett, amiért Orbánék – nyilván színtiszta gonoszságból – megengedték a 25 év alattiak­nak is, hogy ne fizessenek szja-t. Pedig hát ezek a népelemek – kisgyermekesek, 25 év alatti ifjak – egyáltalán nem rászorulók (szerinte), sőt híresen gazdagok, ezért fizessenek csak, mint a katonatiszt.

Dávid árnyékember úgy vélte, vállalhatatlan 200 ezer forintra emelni a minimálbért. Továbbá rémes az extraprofitadó bevezetése, amely szegény nagyvállalatok nyereségét megcsapolja. Mert miért is ne lenne joguk degeszre keresni magukat a háborúra hivatkozva, ugyebár. (Hogy Brüsszel is épp most tervez bevezetni extraprofitadót? Oda se neki!) Dávid Ferenc „elkótyavetyélésnek” tartja, ha a kormány a lakosság hóna alá nyúl, és pénzzel is segíti a járványból való kikecmergést. Szerinte a rezsicsökkentés is tarthatatlan. Naná.

Meg hát minden más kormányintézkedéssel (is) baja van az árnyékban matató Dávidnak. Például azért káros a benzin- meg élelmiszerárstop, mert így az emberek nem tanulnak meg spórolni. Értsd: ha túl olcsó valami, akkor – a gyurcsányisták szerint – a sok hülye magyar hajlamos pazarolni, dőzsölni. Köztudott: árstopos kristálycukorban fürdenek, „jóárasított” UHT-tejjel zuhanyoznak. A magyarok már csak ilyenek… Ezt viszont nem szabad hagyni, meg kell őket nevelni! (A kampányban Márki-Zay Péter messiásjelölt is próbálta a magyarok fejébe verni: „Kevesebb vizet kell használni, kevesebb áramot kell használni, kevesebb gázt kell használni!” Mire a hálátlanok leszavazták szegényt.) Gyanítom: az árstopok megszüntetésével nem csupán a népet lehetne móresre tanítani, hanem az éhkoppon tengődő multinacionális cégek, ügyeskedésben megfáradt mamutvállalatok extraprofitját is vissza lehetne tornászni az égig. Hogy utána egy részét visszaoszthassák az összellenzék kampányköltségeire.

Komáromi, Dávid és társaik. Itt lóg a levegőben a kérdés: miért nevezzük ezeket és a magyarországi ellenzék egyéb létformáit baloldaliaknak? Hol itt a baloldaliság, a szociális érzékenység? Hát a zaciban. S a (talán sosemvolt) baloldaliságukkal együtt hazaszeretetüket is elzálogosították külföldi tartótisztjeiknek. Ezért nem kell nekik világkiállítás, budapesti olimpia, atlétikai világbajnokság, ezért nem kellenek büszkeségre okot adó sportsikerek, ezért harcolnak Magyarország ­uniós szavazati jogának elvételéért, a hazánknak (vissza)járó pénzek elvételéért. Ők nem a kormány, hanem a magyarok ellenzéke.

Borítókép: Komáromi Zoltán, a DK képviselője (Fotó: MTI/Kovács Attila)