„Önbecsapás azt állítani, miszerint az Európai Unió szankciós politikája Oroszországgal szemben sikeres, hogy ennek folytatása elegendő és meg fogja oldani a konfliktust.” Ezt Orbán Viktor mondta Brüsszelben 2014. augusztus 30-án, az uniós állam- és kormányfők rendkívüli csúcstalálkozóján.
Oroszország abban az évben szállta meg az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet. Erre válaszul Brüsszel büntetőintézkedéseket vezetett be. Gazdasági és pénzügyi szankciók születtek, valamint tiltólistára került többféle technológiai berendezés szállítása. Moszkva reagálása nem késett, elzárta piacait a nyugati mezőgazdasági termékek elől. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar kormányfőnek lett igaza.
Az unió veszteségét eurómilliárdokban lehetett mérni, míg Oroszország képessé vált a legtöbb élelmiszeripari terméket saját maga előállítani. Felfutott a gabonatermesztése is, így lett a világ egyik legnagyobb exportőre. A Krím félsziget pedig Moszkva fennhatósága alatt maradt, majd azóta kirobbant a háború is.
Egy fegyveres konfliktust nem lehet szankciókkal megoldani. Hazánk abban érdekelt, hogy mielőbb béke és nyugalom legyen. Ezért a magyar kormány most is azt szorgalmazza, hogy mielőbb üljenek tárgyalóasztalhoz a felek. Az egyértelműen látszik, hogy ezt nem mindenki gondolja így.
Az elmúlt időszakból sokan semmit nem tanultak. Az Amerikai Egyesült Államok és több uniós tagország ontja a fegyvereket Ukrajnának, és csúcsra járatják a szankciós intézkedéseket. Világosan kimutatható, hogy már akkor hatalmasat ugrott a gáz ára, amikor még csak lebegtetni kezdték egyes döntéshozók az energiaembargó bevezetését. A szankciós fegyver elsült, de visszafelé.
Azt például, hogy az energiaárak emelkedése miatt mintegy harminc nyilvános uszoda bezárt Franciaországban, még ki lehet bírni.
Az már vészjóslóbb, amit a német iparszövetség jelzett a minap. Kerek perec kimondták, hogy az energia drágulása alapjaiban fenyegeti a német ipart. A közepes méretű vállalatok jelentős része már visszafogta vagy teljesen le is állította a termelését. Ha az unió legerősebb gazdasági motorja megakad, akkor annak következményei a többi tagállamra is hatni fognak. Főleg úgy, hogy nem csak a német cégeknek kell csillagászati összegeket fizetniük az energiáért. Ha egy vállalat nem tudja fenntartani a működését, akkor minden bizonnyal fizetést sem tud adni az alkalmazottainak. Ez egyenes út az elbocsátásokhoz. Most már egyre több ország kényszerül arra, hogy korlátozza a fűtést. Olaszországban azt is előírják, hogy melyik régióban hány óráig és milyen hőfokon használhatják a radiátorokat a háztartások.
Beszédes adat, hogy a Gazprom a múlt évhez képest az idén 43 százalékkal szállít kevesebb gázt Európába. Ez olyan mértékben emelte meg az árakat, hogy a vállalat Európából származó bevétele 53 milliárd dollárról százmilliárdra emelkedik. Találóan írta a The Sun brit lap, hogy az orosz lakosság nemhogy a szankciók, de a globális áremelkedés hatásait sem érzékeli. Míg itt folyamatosan emelkedik az élelmiszerek ára, az oroszoknál csökken.
