Mára az MSZMP-utódpárt MSZP eljutott abba a stádiumba, amikor mérlegelni kell egy-egy róluk szóló hír kapcsán, van-e még akkora súlyuk, hogy érdemes lenne bármit is szóvá tenni velük kapcsolatban. Így az a hír sem futott be túl nagy pályát a hazai sajtóban, hogy Kunhalmi Ágnes MSZP-társelnök újfent bírálni merészelte a magasságos DK-s atyaistent, Gyurcsány Ferencet. A szocialista politikus akként igyekezett keménykedni a bukott miniszterelnökkel, hogy kijelentette: rombolást hajt végre a DK az ellenzéki oldalon azzal, hogy hónapok óta bekebelezi más baloldali pártok kulcsembereit.
A társelnöknő úgy véli: ha a Demokratikus Koalíció így folytatja, nem lesz kormányváltás. Igazság szerint Kunhalmi Ágnes minden szavával egyet is lehet érteni, mert akinek minimális politikai érzéke van, az látja ezeket a folyamatokat. Abban is igaza van, hogy így nem lesz és nem is lehet kormányváltás. Mindebből következően azzal a vélekedésével viszont már nem értünk egyet, hogy Gyurcsányék politikája nem vezet sehová. Hisz ő is utalt rá: vezet az bizony, mégpedig a baloldal további amortizálódásához és így a kormány megerősítéséhez. Igaz ugyan, hogy papíron éppen az ellenkezője, a polgári kabinet mindenáron való megbuktatása lenne a baloldal célja, de sebaj: az ország lakosságának jelentős többsége örül neki, hogy csak a jobbközép kormány megerősítésére futja a tehetségükből.
Ezek után már csak az vár megválaszolásra: ha ilyen pofonegyszerű evidenciákkal állunk szemben, miért nem ennek megfelelően próbálnak politizálni a szivárvány színeiben pompázó baloldalon? Miért nem látja be a sikereket kizárólag saját népe megveretésében és a baloldal legatyásításában elérő Gyurcsány, hogy más pártok szétzüllesztésével nem lesz a DK sokkal erősebb? És mi az a vonzerő, ami a liberálbaloldali morzsalékpártok többnyire nímandgyanús kádereit az új kommunista utódpárt, a DK karjaiba hajtja?
A válasz kevésbé bonyolult, mint első pillanatban gondolnánk: a pénz beszél, kutya ugat törvényszerűsége itt is érvényesül. Szegény, még megmaradt baloldali választók azt hiszik, hogy az ő kegyeikért történik minden. Holott hol van már a tavalyi hó! A választók le vannak érdekelve, az ő édesgetésüket felváltotta a külföldi szponzorok teljes körű, maximális kiszolgálása. Amíg a zsoldot vagy baksist Amerikából kapják a baloldalon, nagy ívben tesznek arra, mit szólnak mindehhez a választóik. A dollárbaloldalon bőséges dolláresőben reménykednek, nem a választóik hűségében. Márpedig úgy gondolják a karrieréhes balos politikusok, hogy ezt a pénzbőséget csakis a DK-karámban kaphatják meg. A bukott miniszterelnök ugyanis felismerte, hogy az amerikai globalista támogatók csakis a radikális jobboldalellenességet honorálják. És mára Brüsszelben és Washingtonban is pontosan tudhatják: a legtöbb baloldali szélsőséget tőle kapják. Gyurcsány, Dobrev és a DK képviseli ugyanis azt az újrákosizmust, amit az amerikai Demokrata Párt és az általuk pénzelt elit nyugaton éppen bevezetni készül.
De hogy lesz ebből választási győzelem? Ugyan, ki beszél itt már választásról? Éppen a kommunistáknak, szélsőbaloldaliaknak kellene elmagyarázni, hogyan kell hatalomra jutni választás nélkül? Mást sem gyakoroltak, mással sem próbálkoztak hosszú évtizedeken keresztül. Van a katonaságnál erre egy mondás: majd rájössz! Így gondolkodnak a magyar választókról, a magyar kormányról is. Vagy rájövünk, mi a helyes út, vagy ráfizetünk. Mi mégis biztosak vagyunk benne: ők jönnek majd rá, hogy kár a benzinért. A történelem során egyszer már megbukott diktatórikus próbálkozások felmelegítése még sohasem járt sikerrel. Most sem fog.
