Mostanában sokat gondolkodunk barátaimmal azon, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete vajon szimplán ostoba, vagy megfelelő helyen kiképzett provokátorként szándékosan sérti naponta vérig a magyar társadalom jelentős részét. Megnyilvánulásai oly mértékű tudatlanságra utalnak történelmünkkel, a magyar néplélekkel kapcsolatban, ami még egy politikai kinevezett esetében is megdöbbentő. Ennél azért jobb felkészítést szoktak kapni a diplomaták a fogadó országról. Ezért hajlunk többen arra a következtetésre, hogy Pressman úr nem nagykövetnek érkezett, akinek feladata a két ország kapcsolatainak fejlesztése, a szövetségesi viszony elmélyítése és a nemzetek kölcsönös tiszteleten alapuló barátságának erősítése lenne.
Valójában politikai aktivistaként, a számára ellenszenves nemzeti kormány megbuktatására szövetkezett a Biden-adminisztrációval.
Elég, ha csak a napokban indított s általa finanszírozott plakátkampányra gondolunk, aminek már Kárpátalján is megjelent egy még otrombább, még súlyosabb történelmi tévedésből kiinduló hazug változata. Már az is vérlázító volt, hogy az ’56-os forradalmárok szavait vette a szájára a mai ukrán helyzettel megvont teljesen hamis párhuzam kedvéért, de ezt azzal fokozni, hogy a Szovjetunióból kifelejti az akkori ukránokat, és csak az oroszokra fogja a magyar szabadságharcosok legyilkolását, ráadásul elhallgatja az ukrajnai oroszok elleni gaztetteket, egyenesen gyomorforgató. De jól illeszkedik ebbe a sorba a kizárólag felszabadítónak titulált, a megszállást lazán elhallgató dicsőítése a szovjet vöröshadseregnek, és az antiszemita megnyilvánulásairól hírhedtté vált Gyöngyösi Márton kipája és megvacsoráztatása is szerecsenmosdatás céljából.
Bármelyiket tekintjük, először az jut eszünkbe, ez az ember nem tudja, hol van, nem fogja fel, mit beszél, nincs tisztában tettei jelentésével és jelentőségével.
De rögtön ezután felmerül az is, nagyon is jól tudja, mivel lehet feszültséget generálni, mivel képes uszítani, hogy alátámassza azt a szemenszedett hazugságát, miszerint elharapóztak hazánkban az Amerika-ellenes indulatok, túl sok ellenséges hang kerül nyilvánosságra, amire már a tengerentúlon is felfigyeltek. Nyilván abban reménykedik, hogy megfelelő ellenlépések érkeznek otthonról, ami aláássa végre a kormány népszerűségét.
El kell azonban keserítenünk a bajkeverő aktivistát. A Nézőpont Intézet legfrissebb kutatásából kiderül ugyanis, hogy a magyar társadalom többsége fontos szövetségesként tekint az USA-ra.
A magyar választók 26 százaléka elégedett a magyar–amerikai kapcsolatok jelenlegi szintjével, negyven százalék pedig még szorosabbra fűzné, s mindössze a magyarok 16 százaléka vélekedik úgy, hogy inkább lazítani kellene rajta.
