Kárpátalján szerdán temették Balog Vaszilt, egy helyi fiatalembert, aki a háborúban esett el. A nagypapakorú Csalló Kázmér őrmestert pedig már régen elbúcsúztatták – lánya büszkén mesélte Bors laptársunknak, hogy a magát mindig magyarnak valló és szülőföldjéhez is hű férfi nem futamodott meg a kényszersorozások elől, hanem bátran fogott fegyvert, noha nem tartotta az orosz–ukrán háborút a magyarok háborújának. Ezek a férfiak – valamint a sajnálatosan egyre több halott kárpátaljai katona, illetve az örökre kivándoroltak – már nem láthatták, amint most Kárpátaljára látogatott Volodimir Zelenszkij, aki – szavai szerint – először vett részt ilyen formátumú találkozón az ukrajnai magyar kisebbség képviselőivel.
Az ukrán elnök ezt igazán nem kapkodta el – immár ötödik éve van hivatalban –, de legyünk optimisták: a beregszászi vizit jót jelenthet a kárpátaljai magyaroknak és a háború lezárását tekintve is.
Z. Beregszászban elmondta az ilyenkor szokásos udvarias körmondatokat, ecsetelte a magyarok és az ukránok (értsd: jelentős részben elukránosított ruszinok) közös sorsát, egymásrautaltságát, köszönetet mondva a keletibb országrészekből Kárpátaljára menekültek ellátásáért. Ezek szép szavak, és ne is becsüljük le a diplomáciában a protokollon túlmutató gesztusokat akkor sem, ha persze jól emlékszünk a munkácsi turulemlékmű eltávolítására. Meg arra is, hogy a helyébe emelt ukrán szimbólum avatásán Andrij Baloga polgármester kioktatta a magyarokat: a tolerancia nem jelenti azt, hogy nekik mindent szabad…
