Hogy mi történt a világban? Legfőképpen az, hogy nemcsak a gazdasági viszonyok, a politikai kapcsolódások, a hírközlés, de immáron a terrorizmus is globális. Sőt: ami kicsiben, helyben zajlik, annak is mélyre ható, azonnali globális következményei vannak. 

 Ahogyan Párizsban, Londonban, Berlinben, Nyugat-Európában is. A terrorizmus ma már gyakorlatilag mindenkit fenyeget a világban. Ahol muszlimok és zsidók élnek, ha csak kevesen is, esetleg az adott államnak egyszerűen létezik valamifajta viszonya a konfliktushoz, természetes háborús célpont. Ebből a helyzetből kitörni aligha lehet, a Közel-Keleten soha nem lesz béke. Illetve csak akkor, ha az egyik közösség felszámolja a másik ellenállását (erre persze semmi esély), vagy egy újabb globális kihívás elsöpri a háborúzó feleket a maguk problémáival együtt (erre pedig alighanem még várni kell).

Így aztán az ember fásultan, tanácstalanul szemléli a közel-keleti véresőt, és alapvetően undorodik az egésztől. Mert undorító, hogy ártatlan gyerekeket, nőket, öregeket gyilkolnak meg módszeres alapossággal. Hogy a bosszú az egyetlen jog, és tárgyalni jelenleg tényleg nem érdemes, mert nincs miről. Hogy párhuzamokat felállítani, jó példákat bemutatni teljességgel felesleges (ez ugyanis a Közel-Kelet, nem Észak-Írország, Dél-Tirol vagy Baszkföld, ahol valamilyen megoldást csak találtak a háborúzó felek beleegyezésével). 

 Hogy zsidó származású, vallású honfitársainknak ne kelljen rettegniük csak azért, mert annak születtek, aminek. És hogy ne legyen vérszivattyú Budapest egyetlen zsinagógája, vendéglője, emlékhelye sem, hanem háborítatlanul, békében élhessünk tovább – valahányan.
Ezt a biztonságot jelenleg egyetlen politikai erő biztosítja Magyarországon: az Orbán-kormány, illetve a Fidesz–KDNP politikai közössége. Mert – hogy őszintén beszéljünk – az üresen moralizáló baloldal, a kurucinfós szélsőjobboldal, a különféle viccpártok nemigen szednek virágokat a cselekvés mezején. Következésképpen semmit nem szabad rájuk bízni, ha tényleg fel akarunk készülni a jövendő időszak megpróbáltatásaira. Ezt azok is tudják, akik egyébként nem jobboldaliak, hiszen a politikai locsifecsi és az életbe való kapaszkodás az ő életükben is két külön kategória. Mindezekre majd akkor is emlékezzünk, amikor újabb vádakkal és hazugságokkal árasztják el közéletünket azok, akik most, a vérfürdő napjaiban hallgatnak, mint a sír, merthogy konkrétan fogalmuk sincs, mit és miért kellene tenniük.
 

Borítókép: A palesztinok mellett tüntető emberek Londonban 2023. október 9-én (Fotó: MTI/AP/Kirsty Wigglesworth)