– Én vagyok a felelős az eredményért – jelentette ki Rossi a finnországi fiaskó után. Nem is próbált meg elhajolni a pofon elől, inkább beleállt. Erről – így utólag – eszünkbe jut a filmtörténet egyik híres monológja, melyet a Sylvester Stallone által megteremtett Rocky Balboa adott elő a fiának: „Ha tudod, hogy mit érsz, menj, és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat. Ne mutogass másra. Ne mondd, hogy nem te vagy a hibás, hanem ő, vagy ő, vagy akárki, ez gyáva duma, és te, fiam, nem vagy gyáva. Te jobb vagy annál!”
Alig több mint öt év telt el a tamperei pofon óta, de mintha egy másik életbe csöppentünk volna. Akkoriban a Ferencváros stadionja sem telt meg a válogatott meccseire, Rossi első hazai mérkőzésén, amelyen jelen lehettek a nézők, csupán nyolcezren voltak kint, ma pedig többszörös túljelentkezés van a jegyekért, a 67 ezres befogadóképességű Puskás Aréna is kicsinek bizonyul. Az öt évvel ezelőtti gyomorremegést, amely a válogatott meccseinek állandó mellékhatása volt, felváltotta a büszkeség. Ez pedig elsősorban Marco Rossi érdeme.
Az Olaszországban állástalan edző a 2000-es években került először hazánkba, amikor egy jó barátja éttermet nyitott Budapesten, majd 2012-ben az ő közbenjárásával lett a Budapest Honvéd vezetőedzője. 2017-ben hollywoodi forgatókönyvekbe illő bajnoki címet szerzett a lesajnált kispesti együttessel, és legfőképpen ennek köszönhetően lehetett szövetségi kapitány a rá következő évben. Előbb Rossi kapott lehetőséget a magyar futballtól, majd ő adott esélyt, hogy jobbá váljunk.




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!