A régió pedig épp azért tud sikeres lenni, mert van kőolaja, az az anyag, amelynek használata ellen kardoskodnak azok, akiknek nincs. Ne legyünk naivak, egyetlen ország se fog lemondani a saját jólétéről, termelékenységéről azért, hogy egy brutálisan erős lobbi sikerrel járjon. Az igazság valahol az álláspontok között van, persze teljesen mindegy, hol vész el a hangzavarban.
A világkereskedelmet az olaj teszi pezsgővé és gyorssá, a zöldfordulat pedig egyelőre várat magára, addig feltétlenül, amíg nincs megfelelő alternatíva, csak nagyon drága és nem hatékony légvárak.
A zöldenergia első számú támogatói jelenleg az Öböl-államok, mert ők akarják eldönteni, milyen úton haladjon előre a gazdasági átalakulás, s ha már a technológia változik, részesedést akarnak szerezni maguknak az ottani nyereségből. Persze a sivatag és a tenger alatt ott fekszik az aranyfedezet, a dubaji reptérre percenként érkeznek a kerozinnal működő óriásgépek, a kikötőkből pedig indulnak a hegynyi konténerszállító hajók, alkalmasint megkerülve Afrikát, mert nem férnek át a Szuezi-csatornán.
Természetesen egyetlen ország se tudná a klímakonferenciát úgy megrendezni, hogy ne legyen aggályos a tevékenysége.
Talán Dubaj azért veri ki a biztosítékot, mert annyira összefonódott az olajjal, tévesen. Dubajnak ugyanis kevés az olaja, Abu-Dzabi emírséghez képest elhanyagolható.
Dubaj úgy lett sikertörténet, hogy saját ötletből kinyitotta a kapuit a világnak, magához vonzotta a cégeket és a gazdag embereket, miközben a földje nem rejtett kincseket, de van egy nagyon erős bátyja Abu-Dzabi személyében. A nagyhatalmak pedig újabb projektet indítottak el, amely a klímaváltozás jelentette károk enyhítését célozzák, természetesen ebbe mindenki belefizet, hiszen a berakott pénzeket mindenképpen ki fogja venni valaki, jó eséllyel azok, akik betették. A kárenyhítő programokat ugyanis valószínűleg nem hagyják azokra, akiket érint, attól tartva, hogy nem megfelelő módon költik el a segélyeket, és a környezettudatos mezőgazdasági módszerek bevezetése címszóval új tankokat kap az etióp hadsereg, amellyel rendet tesz Tigré tartományban. Persze azokat a tankokat valahogy megkapják majd, mondjuk az Egyesült Államoktól, csak az a fontos, mi szerepel a számlán.
Ahogy a pokol felé vezető út, úgy a klímakatasztrófa elkerüléséért vívott küzdelem felé tartó ösvény is jó szándékkal van kikövezve.
Senki se kétli, hogy az emberek alapvetően jót akarnak, és nem akarnak megfőni ötven év múlva.
De szörnyű naivitás volna azt hinni, hogy a szóvirágok és a nyomatékos fogalmazás bármit is megváltoztat. A nagy közös megmozdulások mindig a felszínen tűnnek hatékonynak, látványosnak, a mélyben zajló folyamatok azonban sokkal ridegebbek, dollárokról és eurókról szólnak, no meg befolyásról és hatalomról. A kínálkozó lehetőséget azonnal meg fogja ragadni az, aki észreveszi, függetlenül attól, hogy ez zöldszempontból milyen hatással jár. Ez úgyis csak egy elmélet, hogy mi magunk öljük meg a Földet, azért pedig nem szokás iparágakat visszafejleszteni. Inkább tárgyaljunk a halálról vidáman.
