A nemzetközi sajtó megfelelő időközönként felhördül, hogy Emmanuel Macron és Orbán Viktor találkozik, és utólag azt mondják, jó és gyümölcsöző megbeszélést folytattak. Mert Macron a kedves, liberális, européer feliratú dobozba került a sajtó szemében, a magyar kormányfő pedig a szélsőjobboldali diktátor feliratúba. Ezekből a dobozokból nem lehet kijutni, rájuk van szögezve a tetejük, ugyanis így sokkal-sokkal könnyebb az élet, nem kell gondolkodni, a világ olyan egyszerű, mint valami amerikai akciófilmben.
Mi azért árnyaljuk a képet. Az Európai Unió épp azért lehet elméletileg sikeres, mert tárgyalások során kialakul a végső, közös akarat, és ehhez minden tagállam hozzájárul, elmondja a véleményét. Természetesen vannak, akik határozottabbak érdekeiket hangoztatva, mások inkább meghúzódnak a székükben, és abban bíznak, hogy kikaparják nekik a gesztenyét az aktívak.
Pontosan lehet tudni, hogy Magyarország nem támogatja Ukrajna uniós csatlakozásának elkezdését, így azok, akik hasonlóképp gondolkodnak, nem állnak ezzel elő, csak magukban örülnek, hogy ezzel nem kell foglalkozniuk.
Az unión belüli egyeztetések nagyon kacifántosak és rengeteg szereplőt érintenek, igazi mesternek kell lennie annak, aki átlátja az összefüggéseket, és érvényt tud szerezni saját törekvéseinek. Orbán Viktor pedig egyértelműen ilyen alkat, ahogy Emmanuel Macron is. Épp ezért teljesen értelmetlen meglepődni azon, hogy a két vezető rendszeresen találkozik egymással, és egyikük sem idegenkedik a másiktól.
Itt ugyanis pragmatikus gondolkodást látunk, olyan vezetőket, akiknek van elképzelésük a jövőről és a távlatokról. Nem kérdéses, hogy nem ugyanazt a jövőt képzelik el a közösségnek, de a határozott álláspont és a tenni akarás azt eredményezi, hogy meg tudják találni a közös nevezőt, s így meg tudják mozgatni a túlságosan is magába forduló, mozgásképtelen Európai Uniót.
