Ritka egyhangú az idén az amerikai előválasztási szezon; Joe Biden elnök és Donald Trump látszólag nyílegyenesen halad újabb novemberi összecsapásuk felé. Érdemi ellenfelekre a saját oldalukon nem akadtak. Hivatalban lévő elnök általában nem is találkozik érdemi belső kihívóval, de Trumpnak sem okozott gondot volt nagykövete, Nikki Haley legyőzése. Utóbbi tegnap ki is szállt a versenyből.
A republikánus tábor belső viszonyaival kapcsolatban lényeges, hogy elsöprő többségük a Tegyük újra naggyá Amerikát! és Amerika az első jelszavait a névjegyévé tett exelnök harcos jobboldaliságát követeli vissza. Ezt erősítette meg a mostani „szuperkedd” is, amelyen tarolt Trump. A 2020-as választás remake-je mégsem száz százalék.
Trump tárgyalótermekben folytat szerteágazó küzdelmet, bár éppen a héten fontos sikert könyvelhetett el: a washingtoni legfelsőbb bíróság jogértelmezése szerint nem lehet kihagyni a nevét a szavazólapokról a 2021-es capitoliumi zavargásokban vélelmezett (!) szerepe miatt. A mentálisan egyre ijesztőbb mértékben hanyatló Biden pedig a következő hónapokban leginkább önmagával hadakozik. Nem lehet kizárni, hogy a sajátjai mégis bedobatják vele a törölközőt; egy új jelölt érdemben változtatná meg a választási kampány dinamikáját.
Akárhogy is, nem rajtunk, külföldieken múlnak ezek a dolgok. Még nyolc éve közöltük a vicces hírt, miszerint a német közgazdászok több mint kilencven százaléka Hillary Clintonra voksolna Trump ellenében. A végeredmény ismert.
Az Egyesült Államok elnökét az átlag amerikaiak választják, nem pedig az elit; Washington fővárosban Trump annak idején mindössze négy százalékot kapott Clintonnal szemben.
A világ „csak” szembesül az amerikai döntés következményeivel, most majd például azzal, hogy az ukrajnai háború pusztító két éve után a békepártiak kerekedhetnek-e végre felül.
