Miért kéne meglepődnünk azon, hogy Karácsony Gergely jobbkeze, Bardóczi Sándor majd egy évig úgy neveztette magát főtájépítésznek, hogy hivatalosan nem volt az? (Lapunk közérdekű adatigénylése nyomán derült ki, hogy Sándorunkat csupán 2020. november elsejével nevezték ki a budapesti várostervezési főosztály tájépítészeti osztályának vezetőjévé. Ám ő már megelőzően a főtájépítész titulust használta. Ez volt a mániája.) Aki nem itt él, nem követi a budapesti híreket, nem olvassa Gergely úr napi győzelmi jelentéseit az újabb méhlegelők, darázsgarázsok, mentőmentesítő karók átadásáról, az talán meghökkenhet effajta trehányságon. Mi viszont, akik balszerencsénkre 2019 után is itt maradtunk kísérleti nyúlnak e jobb sorsra érdemes városban, s nap nap után elszenvedjük, hogyan pukkantja le azt egy bárgyún vigyorgó, képességtelen slepp, már csöppet sem lepődünk meg ilyen apróságokon.
Főtájépítésznek hívatta magát Bardóczi Sándor? Na és? Caligula római császár kedvenc lovából, Incitatusból meg szenátor lett, sőt kis híján konzul, s elefántcsont vályúból abrakolt. A lakomákon a szenátoroknak kellett etetniük.
Ehhez képest a főtájépítészkedés kedves kis hóbort. Karácsony pedig főpolgármesternek hívatja magát, az se kutya.