Továbbra sincs meg a szükséges erő, elszántság és politikai akarat, hogy a saját határainak megvédésére képtelen Görögországtól teljesen vagy részlegesen átvegyük a határvédelem felelősségét, nyilatkozta Orbán Viktor 2015-ben egy uniós csúcs után. Mivel ez a közös elszántság és politikai akarat soha nem született meg, Magyarország a saját kezébe vette az egyébként is tagállami hatáskörbe tartozó problémát, jogi és műszaki határzárat hozott létre, és megvédte az illegális hordák inváziójától déli, egyben az Európai Unió egyik külső határszakaszát.
Az Európai Bizottság ahelyett, hogy megköszönte volna hazánk áldozathozatalát, lényegében nem adott a védekezésre egyetlen centet sem, inkább folyamatosan támadta, embertelennek, idegengyűlölőnek, a közös alapértékeket semmibe nézőnek titulálta védekezésünket, kötelezettségszegési eljárásokat indított ellenünk, végül feljelentett bennünket az Európai Bíróságnál, ami gyakorlatilag úgy döntött, hogy mindenestől fel kellene adnunk határaink védelmét.
Mivel eszünk ágában sem volt ennek a döntésnek eleget tenni, a bíróság most kétszázmillió euró egyszeri és napi egymillió euró büntetést szabott ki ránk mindaddig, amíg be nem állunk Európa elárulóinak sorába, és be nem engedjük a határsértő bűnözők seregeit hazánk területére. Itt tartunk most.
József Attilával szólva az embernek kél káromkodni kedve, de visszanyeltem. Orbán Viktor az államférfi higgadtságával felháborítónak és elfogadhatatlannak nevezte a döntést, ami alapján úgy tűnik, hogy a brüsszeli bürokratáknak fontosabbak az illegális migránsok, mint saját európai polgáraik. Ha ehhez még hozzávesszük a globalista ellenzék szerint nem létező Soros-tervet végrehajtó migrációs paktumot, ami az unió területén már belül lévő illegális bevándorlók kvóta szerinti szétosztásáról, illetve az ebből nem kérő tagországok pénzbüntetéséről szól, kirajzolódik Európa hóhérainak faék egyszerűségű ultimátuma: vagy beletörődsz, hogy a migráció tönkreteszi a hazádat, vagy mi tesszük tönkre pénzügyileg. Ráadásul a miniszterelnök abba sem ment bele, hogy a globalista magánpénzbirodalom proxyháborúját a magyar emberek kárára finanszírozza az unió, ezért mást kellett kitalálniuk a kiszárításunkra és ellehetetlenítésünkre. Előhúzták hát a migránskártyát, és nem kell sokáig várnunk arra sem, hogy súlyos milliárdokra büntessenek azért, mert megvédjük a gyerekeinket az LMBTQ- és genderpropagandától.
Az időzítés sem véletlen. Pár napja több mint kétmillió magyar ember ismét hitet tett amellett, hogy nem kér sem a háborúból, sem a migrációból, sem az aberráltak őrületéből.
Rettenetesen szomorú, de mára ezek lettek az európai politika központi kérdései, és mi útjában állunk ennek a politikának. Még nem lehet megjósolni, mi lesz a következménye annak, hogy az európai választások több országban is megmutatták, egyáltalán nem vagyunk egyedül. Nagy kérdés, össze tudnak-e fogni a józan ész hívei szerte Európában, a franciáktól kezdve a sógorokon át az olaszokig, hogy megfékezzék a brüsszelita őrülteket. Ám azt, hogy tartanak ettől, bizonyítja ez az aljas támadássorozat hazánk ellen, aminek legsötétebb eleme a jogi lópokrócba bugyolált politikai zsarolás euróban kifejezett összegének döbbenetes mértéke. De jobb, ha tudják Soros zsoldosai: akiket meg lehetett venni egy tál lencséért, már nincsenek köztünk, ránk már nem hat a pénzelvonással való fenyegetés. Egyébként ha kivetítjük kétmilliós seregünkre a kétszázmilliót, száz euró, durván negyvenezer forint jut egy főre. Többekkel beszéltem, és ha nyit az államkincstár egy számlát, a ránk eső részt sokan befizetjük. Ha éhen pusztulunk, akkor is!
