Arról nem szólva, hogy – ha jól számolom – 2006 ősze óta mindössze a 14. országos választását bukta el egymás után az őszödi bájgúnár. Nem téma. Ugyan, kit nem vertek még laposra tizennégyszer? Ferencünknek épp ezért esze ágában sincs venni a kalapját, s visszatérni régi sikerei színterére, a kádkőiparba vagy a lízingtrükkök világába. „A felelősségvállalás az nem a lemondás szinonimája” – magyarázta. A visszavonulását firtató riporternek pedig azt üzente: „Maga ne azzal foglalkozzon, hogy én miért csinálom, csinálja maga is!” Természetesen a fideszes kétharmadokról sem ő tehet. Kifejtette: az ország nyakán két baromi nagy kolonc van. Az egyik Orbán. A másik pedig minden olyan ellenzéki, aki gyurcsányozik.
Magyarországnak ti vagytok a problémái, akik folyamatosan gyurcsányoztok!
– mutatott rá. Nofene.
Az igencsak izmos, nyolcszázalékos eredményből erőt merítve Gyurcsány arra az elhatározásra jutott, hogy ennek az országnak még több Gyurcsányra van szüksége, így hát az elkövetkező időszakban a csapból is ő folyik majd. Eközben kedves nejét hátrébb vonják a belpolitikából, ő odakint Brüsszelben áskálódik tovább Magyarország ellen, kilincsel még durvább forráselvonásokért, követeli vijjogó hangon Magyarország szavazati jogának elvételét. Dobrev takaréklángra tekerése némileg 1953-ra emlékeztet: amikor a kommunisták, a népharagtól tartva, a legirritálóbb bolsevikokat egy sorral hátrébb vonták. Azt hitték, a nép akkor talán nem állítja beléjük a kiegyenesített kaszát.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!