Mi fán terem a műhús?

Ki rendelne magának egy étteremben laboratóriumban tenyésztett fehérjeterméket? Vélhetően nem sokan, mert akár hasábburgonyával, akár friss salátával tálalják is, az attól még laboratóriumban tenyésztett fehérjetermék lenne. Tegnap érkezett a hír, miszerint befutott az első, laboratóriumi körülmények között előállított fehérjetermék engedélyezési kérelme az Európai Bizottsághoz. Méghozzá egy francia vállalat libamájra emlékeztető termékéről van szó. Ez olyasmi lehet, mint a fegyvernek látszó tárgy. Tehát olyan, mint amilyennek kinéz, de nem az.
A laboratóriumi körülmények között előállított valamikkel kapcsolatban még sok a megválaszolatlan kérdés. Az viszont bizonyos, hogy a humánegészségügyi és az élelmiszer-biztonsági kockázatok mellett a hagyományos élelmiszer-termelésre is jelentős hatással lesznek. Ez utóbbi esetben már a jelenről érdemes beszélni.

További A Helyzet híreink

Libamájra emlékeztető fehérjetermék az unió menüjében?

A holland gazdák például akkor kapnak támogatást, ha nem termelnek.

A Brüsszel által jóváhagyott program segítségével Hollandia százszázalékos vissza nem térítendő támogatást nyújt azoknak az állattartóknak, akik önkéntesen felhagynak tevékenységükkel.

A cél az, hogy a farmerek ne állítsanak elő több húst. A holland kormány érve nem meglepő, miszerint az „intézkedés mérföldkő a klímaváltozás elleni küzdelemben”. Nyilván a klímavédelem részeként kellene rovarfehérjékkel kevert élelmiszereket is fogyasztanunk. Mielőtt felkiáltanánk, hogy „Mentsük meg a Földet, együnk tücsköt!”, álljunk meg néhány pillanatra!
A Magyar Nemzet hasábjain nemrégiben arra hívta fel a figyelmet egy gasztronómiai szakértő, hogy bizony-bizony, üzleti érdekek sejlenek fel a folyamatok hátterében. Cégek épültek fel arra, hogy olyan adalékanyagokat gyártsanak, amelyeket aztán különböző élelmiszerekhez kevernek hozzá. A többi között azért, hogy emelkedjen az adott termék fehérjetartalma. Innen könnyen megfejthető a képlet: mivel a rovarok olcsón és gyorsan szaporíthatók, egy tonna rovarfehérje előállítása sokkal kevésbé költséges, mint egy tonna marhahúsé.

Ha egy érdekcsoport lobbiereje megnő, akkor felkereshetik az Európai Parlament „legzöldebb” politikusait, akik majd elmondják ország-világ előtt, hogy ha nem változtatunk, akkor a tehenek bélgázkibocsátása miatt lassan új bolygót kell keresnie az emberiségnek.

Érdemes kijózanodni és a földön maradni, ráadásul két lábbal.
A labortermékek támogatói előszeretettel érvelnek azzal, hogy az általuk gyártott élelmiszerek „zöldebbek”, mint a hagyományos hústermékek. Tanulmányok mutatták ki, miszerint a laboratóriumban tenyésztett termékek előállítása nagyobb környezetterheléssel jár, mint a hagyományos állattenyésztésre alapozott folyamat. A sejtek tenyésztése energiaigényes, ráadásul ehhez sem elég egy garzonlakás. Az említett francia vállalat például 4300 négyzetméteres gyártási központot tervez felépíteni, hogy minél ínycsiklandozóbb laboratóriumban tenyésztett fehérjetermékekkel rukkolhasson elő.

Érdemes mindent teljes egészében nézni. Ha például a közúti közlekedés károsanyag-kibocsátását vizsgáljuk, akkor nem elég lehajolni egy műszerrel egy kipufogócsőhöz.

A közúti közlekedéshez utakra, hidakra, alagutakra, ezért betonra, acélra, alumíniumra van szükség. Ezek előállítása igencsak klímaromboló folyamat során megy végbe. Azaz ha az állattenyésztés károsanyag-kibocsátását vizsgáljuk, nem elég egy tehén hátsó részéhez ballagni, ahogy egy fehérjetermék esetében sem elég egy kémcsőbe pillantani. Mindenesetre a tisztánlátást jelentősen segítené, ha egyes üzleti körök és magukat zöldnek mondó politikusok nem próbálnának meg minket mindenféle sületlenséggel megetetni.