A Századvég egyik elemzője hívta fel a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság lelkes vezetőinek nem ártana e tekintetben is az Egyesült Államokra figyelniük. Miután amúgy is szeretnek úgy táncolni, ahogy Washingtonból fütyülnek, ez igazán nem is esne nehezükre. Miről is van szó? Amerika esete kiváló példát mutat arra, hogy a büntetővámok egyvalamire biztosan nem alkalmasak: a saját vállalatok megsegítésére. A tengerentúli nagyhatalom indiai napelemimportja mindössze egyetlenegy esztendő leforgása alatt a hétszeresére emelkedett, a folyamat várhatóan itt meg sem áll.
Az Egyesült Államok eredetileg azért vetett ki büntetővámot a kínai gyártókra, mert azzal saját cégeit kívánta támogatni az árversenyben. Kiderült azonban, hogy nem Kína az egyedüli ország, ahol olcsón lehet termelni, így India előretört.
Az Európai Unió most büntetővámokkal „óvja” a tagállamok autógyárait a kínai elektromos autók áradatától. Teszi úgy, hogy az európai autógyárak egymást túlkiabálva kérték, hogy ne bonyolódjunk Kínával kereskedelmi háborúba. A segélykérés süket fülekre talált. Egy banális példával megvilágítva ez kicsit olyan, mint amikor valaki akkor is „átkíséri” az idős bácsit az út túloldalára, ha éppenséggel ő nem akar átmenni. Csörtethetjük a kardot, piszkálgathatjuk a kínai sárkányt, de nem biztos, hogy túléljük, ha elkezd tüzet okádni. Nem az menti meg az európai autóipart, ha Kínával hadakozunk. Inkább azzal kellene valamit kezdeni, hogy az európai vállalatoknak ne kelljen ötször annyit fizetniük egy tonna kibocsátott szén-dioxid után, mint az amerikai és tízszer annyit, mint a kínai versenytársaiknak. Egyelőre ennyit a brüsszeli okosságokról.
Orbán Viktor határozottan jelezte, hogy Magyarország nem kíván a szakadékba rohanni.




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!