Valami történt. Valami megmagyarázhatatlan, fantasztikus filmekbe illő. Eltűnt a 99 Mozgalom. Eltűnése súlyos hiányt, tátongó, betöltetlen űrt hagyott maga után a magyar politikában. Többen azóta is pánikrohamtól fetrengenek Karácsony Gergely környezetében, szemük idegesen rángatózik. Mi lesz most a NER-rel elégedetlenek tömegével, különös tekintettel azokra, akik nem találták meg a helyüket a hagyományos ellenzéki pártok között?
Árván, elhagyatottan kénytelenek most botorkálni ők a Fidesz által keltett politikai sötétségben, ahol trágyával etetett gombaként hallgathatják a kis és valamivel nagyobb adományládikák fedelének nyikorgását, amint fújja őket a csontokig hatoló jeges szél.
Senki nem képviseli immár az oligarchákkal szemben álló tömegek kilencvenkilenc százalékának érdekeit. Senki nem szólítja fel többé a Gyurcsányokat, a Mártha Imréket, a száz leggazdagabb magyar közé vegyült őskomcsikat és a felbecsülhetetlen mértékű anyagi javakban ismeretlenül tobzódó balliberálisokat, hogy azonnal osszák szét szemérmetlenül mesés gazdagságukat a rászorulók között, így alázva szénné a NER-lovagokat. Nem, nem és nem. Az egy százalék ismét felszívódott.