Napok óta vigasztalom pedagógus ismerősömet, aki élete csalódásának tartja az elmúlt négy évet, teljesen fölösleges energiapazarlásnak a végzős osztályában elvégzett lelkiismeretes és odaadó nevelő munkát. A szüleik ugyanis olyan puttonnyal indították útjukra ezeket a gyerekeket, ami a legmodernebb pedagógiai eszközökkel is levethetetlennek bizonyult a legtöbb esetben.
Ezek azok a családok, amelyek már az összes támogatási formát igénybe vehették, amit az Orbán-kormányok az elmúlt tizenöt évben lehetővé tettek, és a tankönyvek, a közétkeztetés ingyenessége mellett ezek a diákok már komoly ösztöndíjat is kapnak, hogy gondtalanul tanulhassanak.
Ennek ellenére tort ül köreikben az érdektelenség, a nemtörődömség, szerintük teljesen fölösleges bármit tanulni, majd a mesterséges intelligencia megold mindent, már azon agyalnak, hogyan lehet majd kijátszani az érettségin a felügyeletet. Közben arról álmodoznak, hogy nagy pénzekért mennek majd el Svájcba, Londonba dolgozni, mert innen ugye csak elmenni lehet, és a tudományos mindenszarizmus által átmosott agyukkal nem fogják fel, hogy tudatlan ostobaként legfeljebb takarító cselédnek kellenek bárhol.
Innen szép nyerni, szokták mondani, és szerencsére a magyar kormány nem csupán tovább folytatja a családtámogatásokra épülő gazdaságpolitikáját, hanem turbófokozatra kapcsolt ezen a téren. Ez derült ki a hétvégén a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában tartott gazdasági évnyitón. Itt a miniszterelnök megismételte, hogy az adócsökkentés kormányának tartja kabinetjét, és markánsan megrajzolta ennek az adópolitikának az arcélét.
Családvállalásra, munkavállalásra ösztönöz, és alacsony adókkal párosul. Ismét szembesülhettek torz gondolkodásuknak teljesen félrevezető mivoltával mindazok, akik a legidiótább módokon próbálják támadni a legújabb intézkedéseket a többgyermekes édesanyák adómentességétől a nyugdíjasok áfa-visszatérítéséig.
