Ehhez még csak hasonló jelenség sem történt a rendszerváltás óta, ezért azt sem lehet látni tisztán, pontosan hogyan fejeződik be a Jobbik-saga, ám az már most világos, hogy a vég sem lesz dicsőséges. Bár az már most borítékolható, hogy a pártnak ebben a formában nincs jövője, aggasztó kérdés, hogy a magyar közélettel és közbeszéddel kapcsolatos konszenzusban mekkora kárt okoz az összeomlásuk.
Az utóbbi hónapokban végbemenő kontraszelekcióval tehetségtelen és „ejtőernyős” embereket helyeztek ugyanis pozícióba, míg az erős és népszerű képviselőiket kizárták vagy háttérbe szorították – a Jobbik szellemi holdudvarának teljes elsorvadásával így csak a kisgyermeki tagadás maradt a számukra. Azért is ódzkodnak az értelmes dialógustól, mert észérvek mentén, racionálisan folytatott vitában lelepleződne Jakabék üressége, a mondanivaló hiánya, és azonnal nyilvánvalóvá válna, hogy a király meztelen. Az apartmanépítés ellen éhségsztrájkkal tiltakozó alelnökükre talán néhány napig figyel a publikum, és az országgyűlési képviselőjük is kiválthat átmeneti érdeklődést azzal, hogy szerinte Bíró nem általánosított a bűnözőkre a „Sztojkák” névvel való utalásával, ám ez a figyelem leginkább olyan döbbent kíváncsiság, amelyet sokkoló, besorolhatatlan jelenségek váltanak ki az emberekből.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!