Elsőre megnyugvás helyett csupán a néma düh munkál az emberben a Borkai Zsolt lemondásáról szóló hírek hallatán, e döntés látszólag ugyanis most éppoly magának való, önérdekű, mint az adriai orgia volt. Pedig ami ma gyáva menekülésnek tűnik, egy hónappal ezelőtt még férfias lépésként hatott volna – ami méltó egy olimpikonhoz, egy felelős politikushoz, tisztességes a győriekkel és Borkai politikai közösségével szemben. Akkor azt írtuk volna, hibázott, de ha a családja képes megbocsátani neki, akkor nekünk is meg kell.

Meghalni a hazáért
Ukrajna csak azoknak a hazája, akik ott élnek, és igenis hajlandók meghalni érte. Ezt kierőszakolni lehetetlenség.