Soros rendelése

Soros György „felszólítja” az EU-t, hogy rajtunk statuáljon példát arra, hogy nem kap pénzt az, aki nem áll be a sorba.

Brüsszel, 2017. április 27. Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke érkezik a Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével tartandó megbeszélésükre Brüsszelben 2017. április 27-én. (MTI/EPA pool/Olivier Hoslet) Fotó: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet

A balliberális propaganda szerint gyengeelméjű gyűlölködő az, aki elhiszi, hogy Soros György dróton rángatja az uniós döntéshozók nagy részét. A libernyákok szerint mélyen lenézi a választott képviselőket, a demokratikus intézmények kinevezett vezetőit az, aki azt feltételezi róluk, hogy egy vén spekuláns tanácsaira szorulnak. A globalista társaság által felépített álvalóság a maga nemében logikusnak tűnik, de ahhoz, hogy hinni tudjunk benne, le kell tagadni a nyilvánvalót.

Az igazi valóságban ugyanis Soros György egyik héten „felszólítja” az Európai Uniót, hogy „tegye Magyarországot próbaüggyé”, vagyis rajtunk statuáljon példát arra, hogy nem kap pénzt az, aki nem áll be a sorba, majd a másik héten az uniós parlament és az EU tanácsának német elnöksége előzetes egyezséget köt az uniós költségvetéshez és mentőalaphoz csatolandó feltételrendszerről, vagyis a jogállamisággal történő szemérmetlen zsarolásról.

Ahhoz is jókora adag erős pszichoaktív szer szükséges, hogy valaki ne lássa, mi baja Sorosnak hazánkkal. Teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarország bevándorláspolitikája útjában áll a kevert népességű, multikulturális nyitott társadalom hagymázas eszméjén alapuló világrengető tervnek, amit nemes egyszerűséggel Soros-tervnek nevezünk, s ami a libernyákok szerint nem létezik. De milyen érdekes: amint a spekuláns megnyikkant hazánk vegzálásáról, azonnal kötelezettségszegési eljárást indított ellenünk az Európai Bizottság a menekültügyi jogszabályok miatt. Végső céljuk, hogy szabadon kószálhassanak nálunk is a menedékkérelmük elbírálására váró migránsok. S ha néha közéjük keveredik egy-egy bombás, késes vagy kalasnyikovos vadállat, majd kitesznek néhány koszlott csokrot és mécsest a mi templomaink elé is a vértől iszamos kövezetre, és érzékenyítenek bennünket, hogy ne legyünk iszlamofóbok, de legyünk annál inkább befogadók.

Elmondtuk ezerszer, de mondjuk addig, ameddig rossz gégénktől telik, köszönjük szépen, ebből nem kérünk! Nem kérünk az illegális bevándorlókból, mert jól látszik, ahová egyszer beengedték őket, ott nem tudnak megszabadulni tőlük. Azoktól sem, akik nyilvánvalóan bűnözők, erőszaktevők, terroristák. A leghatározottabban visszautasítjuk a zsarolást, azt, hogy jogi köntösbe öltöztetnek nyilvánvaló politikai szándékokat, és a közösen szétosztott források megvonásával fenyegetik azokat, akik más politikai megoldások pártján vannak.

Üzenjük Sorosnak és megvásárolt uniós végrehajtóinak: a jog nem játék! Ott ne hivatkozzanak jogállamiságra, ahol úgy lehet csűrni-csavarni a szabályokat, ahogy azt egy ideológia híveinek érdekei megkívánják, a későn jöttek pedig menjenek panaszra oda, ahová akarnak. Ez a legcinikusabb az egészben, hogy azok lengetik bunkósbotként a jogállamiság meghatározatlan fogalmát, akik lábbal tiporják az európai jogot, ha kedvük szottyan hozzá. Így viszont nem lesz költségvetés, nem kapnak támogatást a legrászorultabb tagállamok. Persze a balos propaganda szerint ezért is mi leszünk a hibásak.

Az már csak hab a tortán, hogy a hazai balliberális ellenzék nemcsak statisztál ehhez a vérlázító folyamathoz, hanem tevékenyen részt is vesz benne. Azt remélik ugyanis, hogy amennyiben kellően bevándorláspárti politikát folytatnak, jutalmul segítenek nekik Brüsszelből megbuktatni a nemzeti kormányt. Ezért szól most a balliberális propaganda arról, hogy el kell vonni az uniós pénzeket, mert arra számítanak, ha a világjárvány okozta gazdasági visszaesést még az ő mesterkedésük is fokozza, olyan válság kerekedik, amelyben elfordulnak a Fidesztől szavazóik.

Annak ellenére, hogy nem ismernek bennünket, cudar időknek nézünk elébe…