Ebből következik az is, hogy miért van ma normális, pragmatikus viszony az Egyesült Államok és a kelet-európai országok között, miért kedveli egymást a bohócnak kikiáltott Donald Trump és Boris Johnson. Trump ugyanis azt ígérte, Amerikát újra naggyá teszi, és neki is látott ennek megvalósításához. Az elnök nem a diplomácia nagymestere, nem érdekli, ha netán megsérti partnereit, ellenben eredményeket akar elérni. Az amerikai vállalatok érdekében hajlandó kereskedelmi háborút vívni Kínával, a hazai fegyvergyártó cégek miatt fegyverkezésre ösztönzi Európát, és a NATO elavulását hirdeti. Céljai valójában nem térnek el nagymértékben a francia nagyságot hirdető Macronétól vagy a német gazdasági dominanciát megvalósítani kívánó Merkelétől. Csupán az eszközökben van különbség.
Ez volna tehát a többpólusú világrend, amelyben elkerülhetetlen a nagyhatalmak közötti érdekütközés. A hidegháború utáni boldog békeidők, az Egyesült Államok katonai és gazdasági egyeduralma véget ért, ennek következményeit éljük meg most. A politikai realitásokkal mindenkinek számolnia kell.
Még annak a szegény, ártatlan fának is, amelyről a heves viták közepette elfelejtettek gondoskodni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!