A filmtenger kincsei

Vasárnap este ért véget a hatalmas érdeklődést kiváltó 7. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál. A harminckét, premier előtt bemutatott filmet három moziban nézhették meg az érdeklődők. A filmek közt volt Jim Jarmusch, David Lynch, David Cronenberg és meglepetésként Woody Allen legújabb alkotása is. Horváth Györgyöt, a Titanic kapitányát kérdeztük a fesztivál múltjáról és jelenéről.– Londonban voltam egy filmfesztiválon, még 1992-ben. Nagyon megfogott a rendezvény hangulata és szakmai jelentősége. Arra gondoltam, miért ne lehetne Budapesten is nemzetközi filmfesztivált szervezni. Barátaim segítségével létrehoztunk egy nonprofit alapítványt, amelynek elsődleges célja e fesztivál évenkénti megrendezése, majd pályázni kezdtünk, hogy megteremtsük a rendezvény anyagi hátterét. Igazából senki nem támogatta a dolgot. Ennek ellenére faxokat küldtünk külföldi forgalmazóknak, amelyeknek az aljára odaírtuk: Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál. Legnagyobb meglepetésemre sorra jöttek a válaszok, anélkül, hogy ennek a rendezvénynek bármilyen előélete lett volna. A külföld jól reagált első lépéseinkre, visszaigazolást kaptunk: igen, a filmfesztivál egy létező műfaj. – Hogyan kapta a rendezvény a Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál nevet? – Kulturális játék volt a névválasztás. Egyrészt akkor a Greenaway-filmek hatása alatt voltam, aki barokkos filmeket csinál, ezért lett a fesztivál neve ilyen barokkosan hosszú. Másrészt sokan szeretik a környezetemben Jeles András A kis Valentinó című filmjét, melynek zárómozzanata a Titanic-motívum. A fesztivál hívószava így egy kulturális utalás lett, mely irányadó az együtt dolgozó csapat ízlésében. Azért is választottuk, hogy retorikailag játszhassunk vele, mondhassuk, hogy a filmek tengeréből kiemelve kincseket akarunk bemutatni. – A fesztivált azóta minden évben sikerült megrendezni. Mi az oka annak, hogy az interneten mégis vita folyt arról, hogy lesz-e az idén Titanic vagy sem? – Viszonylag későn adtuk meg a pontos információkat. Ennek van egy része, ami tudatos és jellemző rám. Nem adok ki információt, amíg valami nem biztos. Másrészt mindvégig arra törekedtünk, hogy sok nagy teremben vetíthessünk, mert a tavalyi tapasztalat azt mutatta, hogy – szerencsére – a fesztivál már elért egy nagyságot, nem kell bemutatkoznia, nem kell elölről építkeznie, csak meg kell nyitni a kapukat. A sajtómunkát is tudatosan csináljuk, amikor már az egész beindul. Jövőre a tényt, hogy lesz fesztivál és mikor indul, korábban fogjuk ismertetni. Nem az volt a kérdés, hogy lesz-e vagy nem, csak a részletek. Ez egy nonprofit cég, év közben nincsen fizetett személyzet. Egy baráti társaság, amely dolgozzik év közben is a fesztivál előkészületein, de szerződés, pénzmozgás, fizetés nélkül. – Hogyan folyik az év közbeni munka, mi alapján válogatják ki a következő évben látható filmeket? – Hatan látjuk más fesztiválok programjait: Bécsben, Londonban, Rotterdamban, Berlinben és Cannes-ban. Ez jószerével azt jelenti, hogy az alapítvány fizeti az útiköltséget, de mindenki maga állja a napi megélhetést, mert mi ennél többet nem tudunk beletenni. A külföldi szervezőkkel nagyon jó a kommunikációs viszony, folyamatosan informáljuk egymást a filmek elérhetőségéről, de nem kell egymásnak magyaráznunk, milyen nehézségekkel jár egy fesztivál szervezése. A Titanic legénysége az év közben öszszegyűlt filmekből közösen választja ki, mely filmeket vetítjük ősszel. Előfordul, hogy egy, az én ízlésem szerinti filmet nem tennék be a programba, de munkatársaim meggyőznek, hogy helye van a Titanicon. Nem szabad félni az adott film kínálta szellemi kihívástól. – Miért nincsenek magyar alkotások a hetedik Titanicon? – Szomorú, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben nem volt magyar filmfedélzet. Filmgyártásunk beállt a januári filmszemlére mint készenléti állapotra, mert nem gyártották le a filmeket. – Hogyan értékeli az idei Titanicot? – Elégedett vagyok a munkatársaimmal, a szekciókkal, azzal a tudatossággal, mely a rendezvény játékosságát ellensúlyozza. Idén is magas színvonalú volt a katalógus minősége és vizuális megjelenésünk minden részlete. Jövőre kiállítást rendezünk a Titanic fesztivál dokumentumaiból. Nem vagyok elégedett magammal, logisztikailag sok mindenen kell javítanunk. Azzal sem vagyok elégedett, hogy nem tudok örülni az óriási sikernek. A fesztiválozás minden olyan ismérve, melyet eddig csak külföldön láttam, kialakult Magyarországon. Sikerült elérni, hogy éjféli vetítésen Budapesten telt házban álltak a nézők, és nem az volt a kérdés, hogyan jutok haza, hanem az, hogyan jutok be a moziba. A tavalyi nézőszám 10-12 ezer volt, idén már biztos, hogy magasabb. A fesztivál csúcspontjára jutott. Jó érzés látni, hogy fontos, amit csinálunk.