A Tauridák időszaka az egyik leglátványosabb – bár nem a legintenzívebb – meteorzápor az ősz során. A Déli és az Északi Tauridák meteorrajai az október végi, november eleji égbolt nem sűrű, de látványos hullócsillagait adják.
A meteorrajok jellemzően öt-tíz hullócsillagot produkálnak óránként, ezek azonban többnyire fényes, lassú hullócsillagok, nem ritka közöttük a fényes tűzgömb sem – emelik ki, hozzátéve: mivel a két meteorraj aktivitása elnyújtott, sok éjszakán át megfigyelhetők, sőt a Déli és Északi Tauridák aktivitása át is fedi egymást.
A Déli Tauridák aktivitása október 23. és november 12. között figyelhető meg, maximuma november 5-én várható, amikor óránként öt-tíz meteor is feltűnhet az égen. Az Északi Tauridák október 20. és december 10. között aktívak, és november 12-én érik el csúcspontjukat hasonló aktivitással.
A meteorok a Bika (Taurus) csillagkép irányából látszanak érkezni, innen ered nevük is. A hullócsillagok azonban az ég bármely pontján feltűnhetnek, így megfigyelésükhöz nem szükséges távcső, szabad szemmel nyújtják a legszebb látványt – emelik ki a közleményben.
A Tauridák meteorjai lassúak, fényesek és gyakran színesek, így ideális célpontjai az asztrofotósoknak is. A Tauridákra jellemző, hogy nagyobb méretű, kavicsszerű meteoroidokból állnak, így több közülük kifejezetten fényes tűzgömbként jelenik meg az égen, megfigyelésükhöz elegendő egy közvetlen világítástól mentes helyszín és némi türelem: néhány perc alatt is felbukkanhat egy-egy tűzgömb, amely megvilágítja az égboltot – írják, kiemelve, hogy mivel fényesek, a közelgő telihold és a fényszennyezés kevésbé zavarja megpillantásukat, mint sok más raj esetében.
A Taurida meteorrajok szülőégitestje a 2P/Encke üstökös, amely a legrövidebb ismert keringési idejű periodikus üstökös, mindössze 3,3 év alatt kerüli meg központi csillagunkat, a Napot – írják a közleményben.
Hozzáteszik, az Encke-üstökös minden útja során törmeléket hagy hátra a Föld pályáját keresztezve. Amikor bolygónk áthalad ezen por- és jégszemcsékből álló törmelékmezőn, a részecskék a légkörbe belépve felizzanak, létrehozva a „hullócsillagokat” – írják, hozzátéve, hogy a Déli Tauridák közvetlenül az Encke-üstökösből származnak, míg az Északi Tauridák részben a 2P/Encke és részben a 2004 TG10 jelű aszteroida maradványaiból erednek. Ez utóbbi valószínűleg egy ősi, több tízezer éve szétesett nagyobb üstökös darabja. A két meteorzápor aktivitási ideje eltér, de mindkettő kisugárzási pontja a Bika csillagképbe esik – emelik ki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!