A megbékélés szellemében

Húszéves fennállását ünnepli a hét végén a Győri Balett társulata. A négynapos eseményen megjelennek az együttes alapítótagjai. Születésnapi gálaműsorukat a második évtized legsikeresebb koreográfiáiból állították össze.„Az Állami Balettintézet 15 végzős táncosa készül záróvizsgájára. Kivételes évfolyam az övék, ugyanis elhatározták, hogy együtt maradnak, s Markó Iván vezetésével Győrben kezdik pályájukat” – halljuk a filmhíradó tudósításának szövegét, s közben a színpadon kifeszített hatalmas vetítővásznon peregnek a húsz évvel ezelőtti felvételek. Szívdobogás tölti be a sötét nézőteret. A megszületés pillanatai. Az akkor nagykorúvá érett táncos növendékek jókedvűen, egészséges drukkal készülnek a nagy megmérettetésre. Markó Iván átszellemült arca a Jézus az ember fia főszerepében. Kihuny a vetítővásznon remegő archív felvétel, s a színpadon megkezdődik a második tíz év produkcióiból öszszeállított gálaműsor. A középkor levegőjét idézi a Carmina Burana, amelyben a klasszikus lépésanyag jól megfér a diszkókból ismert rocki mozdulataival. Összetéveszthetetlen a Győri Balett stílusa. A kalasszikus alapokra épülő, sokszor már-már akrobatikus elemeket is tartalmazó koreográfiák – mint jól példázza ezt az Utolsó csók című Demcsák Ottó-etűd –, amely eklektika minden esetben a dramaturgiát, az átélt, hiteles előadásmódot szolgálja. E gondolat mentén bomlik ki Carmen tragédiája, a kocsmai asztalokból rótt aréna közepén, ahol a gyáva macho torreádort, Escamillót agyontapossa a rettegett bika. Magával ragadó az önfeledt mozdulattá, testté vált zene Paco de Lucia ördögi gitárjátékára az Enre Dos Aguas című kompozícióban. A ruhák kavargó, tarka pasztell örvényében, a kimerevített pillanatokban, a fényekben és árnyékokban mind-mind Gombár Judit víziói öltenek testet. E csodálatos látvány a tánchoz hasonlóan a Győri Balett stílusának sajátja. A valódi tehetségnek sajátja a humor is. A győri együttes ebből ad példát a Trójai játékok című kompozíciójában. Zeng a brazil szamba, s a kigyúrt testű gladiátorok légies könnyedségű táncot lejtenek. Egy-egy jól sikerült lépéskombinációt követően büszkén bókolnak a nézőtér felé. Az egykor tomboló sikert arató produkciók mellett két vadonatúj koreográfia is közönség elé kerül az ünnepi előadáson. Lángoló vörös és éjfekete kulisszák közt elevenedik meg Orpheusz és Euridiké szerelmének története az Orfeo című kompozícióban. A kortárs nyugati táncszínházak jelrendszerét oltja a Győri Balett klasszikussá érett stílusába a vendég koreográfus, Marie Brolin-Tani. Demcsák Ottó Angyalok elnevezésű koreográfiájában pokoli bacchanáliban tobzódnak a valaha fénylényként létező angyalok. A színpadot ágaskodó acélló uralja, mintha csontvázára aszott volna pikkelyes bőre. Nincs még egy társulat a honi színházi életben, amelyik húsz éven keresztül töretlenül képesnek bizonyult arra, hogy a csúcson maradjon, s a fásult unalom helyett minden bemutatójával mértékadót alkotott. Ebben egyetért a hazai és külföldi közönség, kritika, valamint a táncos szakma egyaránt. Az ünnepi alkalom a megbékélés jegyében zajlik, ahol Markó Iván békejobbot nyújt egykori együttesének.