Gyökerek nélkül is példaadó módon létezni

1999. 10. 26. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„A mai napig úgy érzem: nem tudok eleget, és tanulnom kell. Boldoggá tesz, ha valamit sikerül megtapasztalnom, elsajátítanom” – vallja Bombicz Barbara, a hét végén huszadik születésnapját ünneplő Győri Balett Harangozó-díjas táncművésze és koreográfusa, a társulat egyik alapító tagja.Élete első tizenkilenc évét a fővárosban töltötte. Húsz éve – munkája miatt – győri polgár. Számára az Üllői út 16/b jelentette az otthont, ahol szülei mind a mai napig élnek. – Hontalanná váltam: sem Budapesten, sem Győrben nem érzem igazán otthon magam. A barátok, az utcák, az arcok meghatározó szerepe a fiatalkorhoz kötődik, s mindettől, a gyökereimtől el kellett szakadnom. Mindezt nem negatívumként, csupán tényként említem – emlékszik a balettművész. Férje, Tárnoki Tamás szintén az együttes táncosa, hiszen, mint Barbara állítja: „A Győri Balett tagjai számára szinte elképzelhetetlen, hogy – akárcsak egy randi erejéig – megismerkedjenek egy nem balett-taggal, ugyanis munkarendünknek köszönhetően reggel tíztől este tízig a színházban vagyunk, ahol teljes fizikai és szellemi erőbedobással dolgozunk.” Házasságuk kamaszszerelemnek indult, az Állami Balettintézet falai közt. Nászútjuk utolsó állomása a Győri Balett próbájára vezetett. Számtalan álomszerepnek tartott figurának adhatott életet, rögtön pályája kezdetétől. Többek között a Csodálatos mandarin lányát, a Carmina Burana vágyát, Az igazság pillanatának bikáját, Az ígéret földjének nőalakját táncolhatta. Markó Iván távozásakor veszélybe került a pápa látogatására tervezett díszelőadás. Az együttes lázasan hallgatta a zenét, hátha valakit koreografálásra ihlet. Barbara – aki épp túl volt második fia születésén – képzeletét egy szólóvariáció erejéig elragadta a muzsika. E Szent Margit legendáját feldolgozó etűd mellett még két jelenet dicsérte a táncművész tehetségét az előadásban. – Világéletemben kielégített a tánc, nem is akartam semmi mást csinálni. Amint kiderült, hogy az együttesnek tetszenek a koreográfiáim, új távlatok nyíltak előttem. Első egész estés, önálló koreográfiájában, a Párkák címűben Kovács Margit egyik szoborcsoportjának alakjai elevenednek meg. Az előadás sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy eddig több mint százötvenszer került közönség elé. – Számunkra, akik alapítása óta tagjai vagyunk az együttesnek, életünk meghatározója a Győri Balett. Én még gyermekeim nevelését is a társulat munkájához igazítom. Minden második percem az övék. Lelkiismeretemben ezt a furcsa helyzetet úgy próbálom feloldani, hogy ahol éppen vagyok, ott százszázalékos intenzitással teljesítek, s ez szerintem többet ér, mint mikor valaki az egész napját a gyermekével együtt tölti, de alig-alig foglalkozik vele. Barbara napjai még szigorúbb rend szerint telnek, amióta elvállalta a Győri Táncművészeti Általános Iskola művészeti vezetését, amely intézménynek oktatója is. – Bár jó mozgású, szépséges szép fiaim vannak, egyikük sem tanul táncolni. Próbáltam elterelni őket a pálya közeléből, mert tudom, milyen nehéz a balettos élete. Gyönyörű szakma a miénk, megadatik a transzállapot, amely olykor fél óráig is tarthat, miközben napról napra túl kell lépni önmagunkon, s ez nagy boldogság. A táncnak azon pillanatait szeretem, amelyek nem az öncélú szépségért vannak, hanem szólni akarnak valamiről. Ezek a gondolatok, érzések megérintik a nézőket, akik azt mondják: „holnaptól másként lépek ki az utcára”. Ezért kell az életünk minden pillanatát példaadó módon élnünk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.