Évekkel ezelőtt, amikor először hallottam arról, hogy valahol Angliában létezik a mi Lánchídunknak egy elődje, vettem fel útiterveim hosszú álomlistájára Marlow városát. Ám mivel az álmok arra valók, hogy időnként megvalósítsuk őket, s mert ez a kisváros Londontól nem messze fekszik, és én nemrég éppen az angol fővárosba készültem, tudtam, hogy álomlistámról egy tételt ki fogok pipálni. A Paddington pályaudvarról egyórás vonatozás és átszállás után jutottam el a Temze-parti kisvárosba. Eltéveszteni sem lehetett, mert innen már nem megy tovább a vonat, hanem óránként fordul. Az állomás fotókkal illusztrált várostérképe szerint – mint vidéken oly sok helyütt – a templomtornyot kellett irányzékul vennem. Jellegzetesen angol, vöröstéglás kertes házak, a főutca és egy folyóparti liget mellett elhaladva, tízperces séta után bukkant fel a templom s mellette utam célpontja. Kicsinyke a marlow-i függőhíd nagy testvéréhez, a Lánchídhoz képest. Vadlibás, vadkacsás, idilli hangulatú folyópartokat köt össze. Tán a vidék békés voltából fakad, hogy az autósok mindkét szűk pillérkapunál lámpa nélkül is udvariasan kivárják, hogy a szembejövő áthaladjon. A város 1227-ben épült, egyre nagyobb forgalmat bonyolító fahídja 1828-ban összeroskadt. Akkor bízták meg William Tierney Clark mérnököt, hogy tervezze meg és vezesse le egy új híd építését. A 235 láb (egy láb 0,3048 méter) hosszú függőhíd 1832-re készült el. Azóta csak egyszer, 1965-ben újították fel. A marlow-iak városuk hídjának leírásakor nem felejtik el megemlíteni, hogy az angol mérnök eredetileg négy hidat tervezett (a hammershmith-it, a shorehamit, a marlow-it és a leghoszszabbat, a budapestit), amelyek közül csak a marlow-i és a budapesti maradt fenn. Utóbbiról tudják, hogy Széchenyi István gróf a marlow-i hidat látva bízta meg William T. Clarkot a Duna felett megépítendő, nagyobb híd tervezésével. Tudják továbbá, hogy a mérnök névrokona, Adam Clark végezte a kivitelezést, hogy a római idők óta a Lánchíd volt az első állandó híd Bécs alatt, hogy 666 láb hosszúságával egy ideig a világ leghosszabb függőhídjaként tartották számon, s hogy miután a második világháborúban lebombázták, az eredeti tervhez hűen építették újjá. A két híd különleges kapcsolatáról nem könnyű megfeledkezniük a helyieknek: az idén, miután a Gróf Széchenyi Ödön Hajózási és Jacht Egylet egyik jachtja 25 napos, 2300 kilométeres vízi és kisebb szárazföldi út megtétele után eljutott Marlow-ba, a korábbi mellé újabb emléktábla került a Budapesthez fűződő szálak megerősítéséül.

Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították