Kapás Boglárka megrendítő vallomása a gyászról: „Nekem jólesett volna, ha…”

Nehéz időszakon ment keresztül Kapás Boglárka az elmúlt években. Elvesztette a szeretett húgát, abbahagyta az úszást, nemrég pedig az édesapját is meggyászolta. Olimpiai bronzérmes és világbajnok úszónk a hitről, a gyászról és a halálhoz való viszonyáról vallott, szerinte nem jó, hogy a halál ennyire tabutéma. Kapás Boglárka azt is elárulta, hogyan alakul az úszás utáni élete.

Kapás Boglárka az úszás utáni életéről is vallott Fotó: Mast Irham Forrás: MTI/EPA

Tavaly decemberben a férje, Telegdy Ádám karjaiba menekült az utolsó úszása után Kapás Boglárka a budapesti rövid pályás világbajnokságon. Azóta eltelt már több mint tíz hónap, és a 2016-os riói olimpián bronzérmes, majd 2019-ben világbajnok korábbi klasszis nehezen dolgozta fel a visszavonulását, pontosabban szokta meg az új életét. Kapás Boglárka a 777-nek adott interjúban a hitről és a gyászról is beszélt – utóbbiból sajnos kijutott neki, kishúga elvesztése után idén az édesapja is elment.

Kapás Boglárka a gyászról és az úszás utáni életéről is beszélt. Fotó: MTI Fotószerkesztőség/Kovács Tamás 

– Azzal, hogy abbahagytam az úszást, az volt bennem, hogy meghal egy énem, a sportoló énem – fogalmazott a visszavonulásáról Kapás Boglárka. – Aztán szépen lassan rájöttem a pszichológusom segítségével, hogy nem halt meg senki, hanem ezeket az értékeket, amiket megszereztem mint sportoló, már nem a vízben, de a medencén kívül ugyanúgy hasznosítani fogom, csak meg kell találnom a módját, hogy hogyan.

Kapás és a szintén olimpikon úszó férje, Telegdy Ádám épp egy Budapest belvárosi kávézó megnyitásán dolgoznak, ami kitöltheti az új életét. Mint fogalmazott, ez egy szerelemprojekt nekik, bár tisztában vannak a buktatóival is. Ugyanakkor az úszástól sem akar végleg elszakadni, gyerekekkel szeretne foglalkozni.

Kapás Boglárka: A hit a nehéz időkben válik igazán fontossá

Eddig nem sokat lehetett tudni arról, hogy Kapás Boglárka hívő ember, de most elárulta, hogy kiskorától így nevelték, ugyanakkor a nehéz időkben találta meg ennek a fontosságát.

– Kiskoromban, talán tízévesen elsőáldozó voltam, és addig, meg sok évig utána is minden vasárnap mentünk anyukámmal a templomba, minden este imádkoztunk – mesélte. – Szóval engem hívőnek neveltek. Aztán ez a rendszeres templomba járás sajnos kikopott, ahogy serdültem, egyre több versenyem lett, már nyilván hétvégén is, emiatt picit lazult bennem ez az egész. De az elmúlt 5-10 évben elkezdett kialakulni az én saját hitrendszerem.

Nyilván a nehéz időkben látja igazán az ember, hogy mennyire fontos a hit, hogy miért is van olyan, hogy hit, meg hogy templomba járnak az emberek. Szóval nagyon fontosnak tartom.

Kapás Boglárka néhány éve veszítette el a húgát, idén pedig az édesapja is elhunyt.

Hogyan dolgozta fel a gyászt? A halál tabutéma, pedig beszélni kell róla

Kapás Boglárka akkor veszítette el az édesapját, amikor kezdte feldolgozni az új életét, és szerinte az nem jó, hogy ebben a helyzetben az emberek szinte elfordulnak, mert nem akarnak a halálról, a gyászról beszélni.

– Éppen kezdtem megszokni, hogy már nem vagyok úszó, és ezzel a gyásszal már egész jól haladtam, amikor jött apukám halála, úgyhogy ez megnehezítette az egészet – osztotta meg. – Egyébként érdekes, hogy társadalmilag, de főleg itt Európában nagyon tabutéma, ha valaki meghalt. Azt mondjuk, hogy jaj, hát ne kérdezd meg a hozzátartozóját, hogy hogy van, ne is nézz rá! És közben meg nekem sokszor jólesett volna, hogyha megkérdezik.

Kapás hozzátette: akkor is, ha elsírta volna magát a kérdés miatt.

Akkor is, hogyha csak bőgök, és azt mondom, hogy rosszul vagyok nagyon, de legalább beszélgetünk róla. Erről beszélni kell. Észrevettem, hogy amerikai műsorokban simán poénkodnak ezzel, és nekem ez nagyon tetszik. Néha én is tudok poénkodni, például a húgomon is. És ezt érzem, hogy olyankor megijednek az emberek, pedig szerintem ez is nagyon segít, ha megmarad bennünk a humor.