A színpadon 204csípőből kell tüzelni224

Cs. O.
1999. 11. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Almási Enikő gyermekkorától eljegyezte magát a zenével. Pályájának első állomása szülővárosában, Hódmezővásárhelyen a Promenade Dixieland Band volt, amelyet zenész édesapja szervezett tizenévesekből. Az együttes – amelyben Enikő bendzsózott és énekelt – gyakran megfordult külföldi fesztiválokon is: a határokon túl jobban ismerték a csapatot, mint idehaza. Később – szintén a klasszikus dzsessz jegyében – zenekart alapított Appaloosa néven, majd Pestre költözött, s a Rockfort együttes tagja lett, Géczi Erikával osztozva az énekesi poszton. Tavaly ősszel azután – megtalálva a céljának megfelelő embereket – a maga útját kezdte járni. Almási Enikővel Te + Én című első önálló albuma megjelenése kapcsán beszélgettünk.– A popzene történetében nem egyedi eset, hogy egy énekes a zenekari szereplést megunva szólópályára lép. Önnél milyen motivá-ciók játszottak szerepet abban, hogy így döntött? – Úgy éreztem, túlnőttem korábbi zenekaraimon. A Promenade Dixielandben és a Rockfortban eltelt évek során – mialatt színpadi rutint szereztem és alaposan megismertem a stúdiómunkát – folyamatosan gyűltek és értek az ötleteim, magamban pedig már készültem egy későbbi önálló produkcióra, csak még hiányzott a megfelelő alkotótárs. – Mikor, hogyan és kiben sikerült megtalálni a megfelelő embert? – Tavaly szeptemberben Mohai Tamás személyében, aki már akkor elbűvölt játékával, amikor először hallottam gitározni egy klubkoncerten. Aztán megismertem Némafilm című szerzeményét is, és tudtam, hogy ő az én emberem. Ugyanúgy gondolkodik, mint én, hasonlóan látja a dolgokat, csak éppen egy másik nézőpontból. Szerencsére nem volt különösebben nehéz rábeszélnem, úgyhogy három dalt még azon melegében elkészítettünk, aztán idén áprilisban indult be az igazi munka. – Mohai Tamás meglehetősen erős egyéniség hírében áll. Hogyan sikerült egyeztetnie vele az elképzeléseit az alkotómunka során? – Kiválóan, ha nem is súrlódásmentesen. Tulajdonképpen mindent közösen hoztunk tető alá. Előfordult, hogy kitaláltam egy dal alapötletét, ő pedig formát adott a tartalomnak, de olyan is volt, hogy egyikünk a refrént, másikunk a strófákat hozta. A nóták kellemes hangulatban, sokszor borozgatás közben, gitárral a kézben születtek, aztán a stúdióban a kor-nak megfelelően hangszereltük őket. Mindketten éreztük, hogy ez a leginkább igényes popzenének nevezhető muzsika a miénk, kompromisszumok és szerepjátszás nélkül magunkat adjuk. – A lemez címében szereplő „én” bizonyára ön, de ki a „te”? – A „te” nem kötődik konkrétan senkihez, mindenki behelyettesítheti a megfelelő személyt. A lemez címe eredetileg Játék lett volna, mert elsősorban a mindennapi élet játékairól, a női test és lélek szenvedélyeiről szól. Fontos üzenet: járjunk a végére a dolgoknak, próbáljuk megvalósítani álmainkat, akár szakmaiak, akár magánéletiek, s ne maradjunk meg a „majdnem jó” szintjén. E lépések az én életemben már megtörténtek – ezt dokumentálja a lemez –, az pedig, hogy mindez milyen sikerrel járt, majd a következő album dalainak témája lesz. – Dalaiban zene és szöveg egyformán hangsúlyos, és produkciójában nőiessége is kiemelt szerephez jut. Mennyire tudatos mindez? – A dalokban egyéniségemet, vágyaimat szeretném kifejezni, amolyan terápiás célzattal kiírni magamból. Azt pedig, hogy a lemezen poposabbra, míg a színpadon – ahol zenekarral lépek fel – rockosabbra vettük a megszólalást, nevezhetjük kétfrontos támadási stratégiának is. A nőiesség hangsúlyozásáról annyit: az emberek minden második gondolata a szexualitással kapcsolatos. Azt nem tudom ugyan, hogyan sikerült ezt kimutatni, de ha igaz, akkor annak is, akinek semmi más nem jön be a koncertünkön, legalább minden második gondolatát sikerül lekötni. Ha ezzel felkeltjük az érdeklődését, később tán egyebekre is odafigyel az illető. Szerintem egy produkcióhoz agy, szív és csípő kell. A szerzőtársak, a közreműködők megválogatásánál elsősorban az agynak van szerepe, az alkotás során – véleményem szerint – a szív a legfontosabb, a színpadon viszont „csípőből kell tüzelni”. – Élőben mikor találkozhat önnel a nagyközönség? – Januárban számos vidéki nagyvárost érintő turnéra indulunk a Mohai Tamás és Jamie Winchester gitárosok, Szappanos György basszusgitáros, Nagy János billentyűs és Huszár Endre dobos alkotta Bítlisz (Beatles) együttessel. A koncertkörút utolsó állomása a hónap végén Budapesten lesz.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.