Akinek vaj van a fején...

A Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának vezetői október végén néhány napig New Yorkban tartózkodtak. Szent-Iványi István (SZDSZ), Molnár Gyula (MSZP) és Surján László (Fidesz) többek között sajtótájékoztatót tartottak a magyar konzulátuson és előadást a New York-i Magyar Házban. A kíséretükkel tartott Varga László (MKDSZ) is. Az itt élő magyarok többsége az Európai Unióval folytatott tárgyalásokra és a magyar társadalmon belül zajló folyamatokra volt kíváncsi. Surján Lászlóval (képünkön) ötvenhat égető aktualitásáról beszéltünk.– 1984-ben, nem sokkal azután, hogy megérkeztem az Egyesült Államokba, a New York-i Püski könyvesboltban rámeredtem az egyik polcra; tömve volt „valódi” ötvenhatos könyvekkel. Akkor kezdődött nálam egy felismerési folyamat, ami a mai napig nem zárult le megnyugtatóan; hogy én ezt miért nem tudom? – A tudatos terrorhullám során az értelmiség mozgató embereit bebörtönözték, közülük és a forradalomban részt vevő munkásemberek közül sokakat kivégeztek. Kétszázezren elhagyták az országot. A megtorlás csendben ment. A családok elhallgattak. Fölnőtt a gyerek, ment iskolába, sok szülő az ismereteket nem adta át. Félt, hogy a gyerek elszólja magát. Ha a nemzedékeket átívelő tudás és tapasztalat megszűnik, akkor valami meghal. – A gépezet lényege éppen az volt, hogy ötvenhat örökségét, bármi áron is, kitörölje az agyakból. Ugyanis ha ezt nem teszi, a hatalomhoz való jogosulatlanságára azonnal fény derül. – Megmozdul az egész világ, ha az emberiség ellen elkövetett bűnökről beszélünk. De talán nem definiáltuk eléggé, hogy mi az emberiség elleni bűn fogalma. A népirtás bűn. És a szabad gondolatok kiirtása? Ötvenhat ma is vízválasztó, nem lehet egyszerűen lerázni, mint kutya a vizet. Az MSZP vállalja a jogfolytonosságot a szocialista munkáspárttal, birtokolja, ingyen használja azokat a pártirodákat és helyiségeket, amiket magával hozott. Vérlázító módon kijelenti, hogy ő vállalja ötvenhat örökségét. Meg kell tőle kérdezni, hogy október 23-a vagy november 4-e örökségét? Deklarálni kell azt is, hogy „a politikai életemet egy olyan pártban éltem, amelyiknek a vezetője behívta az oroszokat”. Aki a saját politikai nézeteinek az érvényesítésére idegen katonák erejére támaszkodik, az hazaáruló. Ezt lehet szebb szavakkal mondani, de sokkal inkább azt kellene mondani: hibáztunk. Így meg lehetne bocsátani – ha az érintettek nem a felszínes kijelentések szintjén, hanem ténylegesen megtennék azt, amire Jelcin is képes volt, és megkövetnék a magyar nemzetet ötvenhat vérbefojtásáért. Így talán nem lenne rossz a lelkiismeretük. Ugyanis kórosan túlérzékenyek, ami lélektani probléma. Erre utal az a heves reakció, amelyet Kövér László egyik parlamenti hozzászólása váltott ki az MSZP elnökségéből. A miniszter úr az előző kormánykoalícióra utalva az ötvenhatos forradalom eltiprásában résztvevőket hazaárulókként említette. Az MSZP elnökségi szinten foglalkozott ezzel, hogy Kövérnek le kell mondania; nyilatkozatokat adtak ki... Mindezt nem tették volna, ha Kövér nem mondott volna igazat. Ugyanis szavai cáfolatlanul maradtak. Nem csoda: megcáfolhatatlanok. – Mit lehet ezekkel az emberekkel csinálni? Sokan vannak. – Nem újabb börtönökre és koncentrációs táborokra van szükség. Azonban azok, akik ezekben a folyamatokban részt vettek, vonuljanak el a magánéletbe. Meg kell fogalmazni, hogy erkölcsileg nincs helyük a közéletben. De hát arra szoktak hivatkozni, hogy megválasztottuk őket. Horn Gyula miniszterelnök is azt mondta. Azonban tudni kell, hogy egyéni körzetben őt soha senki nemválasztotta meg. Mindig pártlistán jutott be a képviselőségbe. Én nem akarok senkivel vitatkozni: egyszerűen csak akinek vaj van a fején, ne menjen a napra. Tehát a helyzet bonyolult: van egy csoport, aki igenli a forradalmat, és mélységesen megveti az eltiprását. A másik csoport az eltiprás résztvevője vagy örököse volt. A harmadik legnagyobb, akiket ez az egész nem érdekel; mert nem értik, ellentétes véleményeket hallottak, vagy egyszerűen azt mondják, ők 1960-ban születtek. Velük meg kell ismertetni a tényeket.