Átalakulóban a hazai árampiac

A villamos energia hazai piacának napirenden lévő átalakítása, a jövő januártól életbe lépő részleges kísérleti piacnyitás, valamint a készülő, villamos energiáról szóló törvény, majd az európai uniós csatlakozásunkat követő teljes piacnyitás rengeteg olyan kérdést vet fel, amely a fogyasztó és a szolgáltató oldaláról egyaránt megfogalmazódik. A Gazdasági Minisztérium szakmai vitára bocsátott törvénytervezete már több fórum napirendjén szerepelt, s ennek tükrében többször át is dolgozták. De vajon miként vélekednek erről az áramszolgáltatók? – tettük fel a kérdést dr. Boross Norbertnek, a Budapesti Elektromos Művek Rt. kommunikációs és vállalatfejlesztési igazgatójának, aki egyben a Magyar Áramszolgáltatók Egyesülete kereskedelmi tagozatának titkára is.– Minden szakmai fórumon azt hallhattuk az áramszolgáltatók képviselőitől, hogy örülnek a kialakuló versenyhelyzetnek, ám minden esetben külön kihangsúlyozták, hogy mindenki egyformán lehessen részese e versenynek. Tehát üdvözölték az elképzelést, ám kritizálták is. Miért? – Az áramszolgáltatók legérdekeltebbek a versenyhelyzet kialakulásában, hiszen a piac mérete adott, és mindegyik szolgáltató végül is győzni akar, vagyis meg szeretné szerezni a legnagyobb szeletet a tortából. Ugyanis, ha nincs verseny, felesleges minden erőfeszítés. Egyfajta versenyhelyzet már most is van, ezt jelenleg telephelyversenynek hívják. – Ezt nem igazán értem, mert hogyan beszélhetnék versenyről, ha fogyasztóként csak a helyi áramszolgáltatóval köthetek szerződést? – A kis- és közepes fogyasztóknak, így a lakosságnak ma még valóban nincs lehetősége választani, de az ipari nagyfogyasztók már választhatnak, mégpedig telephelyet. Vagyis mielőtt egy igazán jelentős beruházó elindítja a vállalkozást, felméri az összes lehetőséget. Tehát azt is, hogy milyen feltételekkel és beruházással jut energiához. A hálózatfejlesztés, az energiarendszer kiépítése akár sok százmillió forint is lehet. Adott esetben tehát, amelyik áramszolgáltató a kedvezőbb feltételt ajánlja, annak a működési területére épül az új beruházás. Ez a hálózati marketingverseny, amely nagyon komoly tétért folyik. A kisfogyasztókat ez még valóban nem érinti, ám hosszabb távon a megfelelő intézményi feltételek biztosításával itt is bekövetkezhet a verseny. Első körben jövő ja-nuártól a feljogosított fogyasztók számára nyílik lehetőség a szabad energiavásárlásra, ez a mostani elképzelések szerint a 100 gigawattóra/év energiaigényt meghaladó felhasználók részére lép életbe. Számukra szabaddá válik a lehetőség, és bármelyik áramszolgáltatóval, áramkereskedővel, sőt akár külföldi féllel is leszerződhetnek. Ennek feltétele, hogy az energiát eljuttató hálózat minden kereskedő számára hozzáférhető legyen. Ám mindennek az alapja, hogy a versenyhelyzet minden piaci szereplő számára nyitott legyen, és egyforma feltételek szerint működjön. – Vagyis a mostani elképzelést nem tartják minden piaci szereplő számára egyenlő esélyt biztosítónak? – A jelenlegi koncepció több változáson ment át. Először arról szólt a történet, hogy az import az MVM Rt. kizárólagos monopóliuma marad. Ehhez tudni kell, hogy az áramszolgáltatók ma a nagy- és kisfogyasztókon alig érnek el nyereséget, a legkifizetődőbb a közepes méretű fogyasztók áramellátása. Egyszerűen ilyen a mai tarifaszerkezet. A mi költségünk 70 százaléka a beszerzési ár, a maradék 30 százalék kevés lehetőséget ad, mert a hálózatfenntartás, a működtetés stb. adott ráfordítást igényel. Tehát takarékoskodni, vagyis árcsökkenést főleg a beszerzési forrás oldalán lehet elérni. Ha ez a forrás kötött, és csak az MVM-től lehet áramot beszerezni, nincs verseny. Legutóbb már azt hallottuk a Gazdasági Minisztérium vezetőitől, hogy a feljogosított piac 50 százalékáig szabadon lehet majd importálni. Mi azt mondjuk, hogy mindenkinek szabadon lehessen importálni, még akkor is, ha bizonyos kvótákat állít fel a kormányzat azért, hogy elkerülhető legyen a dömpingáron bejövő energia túlsúlya. De azon belül viszont legyen szabad a kereskedés, azaz mindenki férjen hozzá az olcsó áramhoz, és ne csak az MVM. – Kényes kérdés a tervezetben a rendszerirányítás, vagyis az Ország Teherelosztó jövőbeni szerepe. Ebben történt változás a kezdeti koncepcióhoz képest? – Igen, mégpedig kedvező változást tapasztalunk. Úgy tűnik, hogy mindenki hozzáférhet majd az információkhoz, és a kereskedési utak követhetővé válnak. Mintegy tőzsdeszerűen működik majd a rendszer, szemben az eredeti elképzeléssel, amelyik központi irányítóként gazdálkodott volna az egész rendszerrel. – Nem áll fenn annak a veszélye, hogy egyfajta keresztfinanszírozás fog kialakulni, és a nagyfogyasztóknak beígért árcsökkenést – amely nyugat-európai országokban a liberalizálás után elérte a 20-30 százalékot is – majd a kisfogyasztókkal fizettetik meg? – Nagyon rossz lenne a keresztfinanszírozás, tehát ha a nagyfogyasztókat mások kárára preferálnák a szolgáltatók. Azt mondjuk, hogy legyen egy közüzemi szegmens, amely ellátja ezt a kört, s ezen felül a szabad kapacitásból részesülhessen egy spotpiaci rendszerben, vagyis szabadon hozzáférhető nyilvános piacon. Mindennek legyen piaci ára, amely majd befolyásolja a végfelhasználóknál is az energiaárakat. – Mindez nagyon szép és jó elképzelés, de a kezdeti piacnyitás csak mintegy 10-20 céget érint majd jövőre. Náluk árcsökkenést ígérnek, ám mikor fog mindez a kisfogyasztóknál is megvalósulni? – A nagyfogyasztóknál a nyugat-európai tapasztalatok szerint ténylegesen 20-30 százalékos árcsökkenés következett be a hasonló piacnyitás után. Magyarországon is várható árcsökkenés, ám pontos mértéke még megmondhatatlan, mert a beszerzési ártól és lehetőségtől függ majd. A kis- és közepes fogyasztóknál ugyanez csak hoszszabb távon képzelhető el, ám a magyar árszerkezetről tudnunk kell, hogy a hazai kisfogyasztók még mindig a felét fizetik az áramért, mint a nyugat-euró-paiak. Más az európai átlagár, más az MVM átlagára és megint különböző a szlovák vagy ukrán ajánlat. Mindezt a beszerzési és hozzáférési lehetőségek határozzák meg. Vagyis itt fog igazán jelentőséget kapni az import elérhetősége, amikor a hozzáférhető legolcsóbb áramot lehet beszerezni és eljuttatni a fogyasztókhoz.