Az alumíniumkirály még reménykedik

Anatolij Bikov, az október 29-én Magyarországon elfogott orosz politikus-üzletember budapesti cellájában tévét néz, és oroszul tudó cellatársával beszélget. Bár Bikov még mindig indulni szeretne a decemberi oroszországi választásokon, és az orosz hatóságok most kérik kiadatását is, mindenki biztosra veszi, hogy az alumíniumkirály ügye nem lesz politikai jellegű, a büntetőjogi eljárás marad.Az október 29-én Magyarországon őrizetbe vett Anatolij Bikov ügye egyértelműen büntetőjogi eset – tájékoztatta lapunkat Alekszandr Oliszov, Oroszország budapesti nagykövetségének konzulja. Ez a hivatalos moszkvai álláspont az ügyről. A diplomata nem kívánta kommentálni a sajtóban megjelent feltételezéseket arról, hogy a nagyhatalmú krasznojarszki vállalkozó letartóztatása mögött milyen politikai szándékok húzódhatnak meg. „Az az ügyvédek dolga, hogy milyen taktikát választanak ügyfeleik védelmére” – tette hozzá Oliszov. „Ennek része lehet akár az is, hogy az egész esetet valamiféle politikai összeesküvésként állítják be. Bikov védője az egyik legragyogóbb oroszországi ügyvéd – fogalmazott a konzul –, nem kell neki tanácsot adni. Ha csupán a törvényeket nézzük, akkor azonban világosan látható: Bikov azért nem indulhat a választásokon, mert büntetőeljárás folyik ellene és ezért nem kerülhetett fel a listára, és éppen azért törölték a választási jegyzékből a Vlagyimir Zsirinovszkij vezette Liberális Demokrata Pártját, mert a lista második helyén szerepeltetett Anatolij Bikov ellen gyilkosságban való közreműködés, tiltott fegyverviselés és pénzmosás miatt körözést adtak ki. Az csak zárójelben jegyzendő meg, hogy a párt listáján 18 problémás jelölt szerepelt, és hogy Zsirinovszkijnak még volt ideje új választási tömörülés alapítására.” A konzulátus számára Bikov letartóztatása nem számított különleges esetnek. Vele kapcsolatban ugyanúgy intézkedtek, mintha egy „névtelen”, átlagos orosz állampolgárral történt volna hasonló eset: a konzul mindenben a magyar–orosz jogsegélyegyezmény és a két ország közötti konzuli konvenció szellemében járt el. Eszerint 72 órával az őrizetbevétel után a konzulátus hivatalos értesítést kapott a magyar hatóságoktól. November 1-jén megtartották a Fővárosi Bíróságon az első meghallgatást. Ezen megfigyelőként jelen volt az orosz konzul is, aki azt tapasztalta: a bíróság kimerítő, körülbelül másfél órás zárt tanácskozást tartott. Ezen Bikov és ügyvédje is kifejthette véleményét. Ezek után a bíróság elrendelte Bikov ideiglenes kiadatási letartóztatását. A végzés ellen a gyanúsított védője fellebbezett, ezt várhatóan november 17–18-ig a bíróság elbírálja. Az ideiglenes kiadatási letartóztatás egyébként két hónapra szól, és 2000. január elsején jár le. Addig kell megérkeznie a hivatalos orosz kiadatási kérelemnek (az orosz főügyészség most meg is küldte ez irányú kérelmét a magyar hatóságoknak – a szerk.). Ennek elbírálása hat hónap, és egyszer hosszabbítható meg további hat hónapra. Amennyiben az orosz hatóságok a határidő lejártáig nem kérik Bikov kiadatását, akkor a gyanúsítottat szabadon kell engedni. Oszilov konzul természetesen személyesen is beszélt a letartóztatásban lévő Bikovval. Két eddigi találkozásukra így emlékezett: „Bikovot meglátogathattam a börtönben is. Azt tapasztaltam, jó körülmények között tartják őrizetben. Egy kétszemélyes cellában helyezték el. Néhány nap után zárkatársát elköltöztették, ám Bikov kérte, hogy hozzák vissza. Nem tetszett neki az egyedüllét. Ráadásul cellatársa oroszul is jól beszél, tehát van kivel társalognia. A zárkában egyébként tévékészülék is található, amelyen zenei és sportcsatornák is foghatók. Bikovnak lehetősége van minden nap sétára: amikor meglátogattam, akkor is éppen sétán volt. Kipihentnek, jó kondícióban lévőnek tűnt. Kérdeztem, hogy van-e valamilyen panasza vagy észrevétele. Nem panaszkodott semmire, egyedül azt kérte, hogy minden nap telefonálhasson haza Krasznojarszkba. Így akarja a kapcsolatot tartani az általa irányított alumíniumgyárral. Elmagyaráztam neki, hogy ez lehetetlen, ezt semmilyen jogszabály nem teszi lehetővé. Ezután közölte, hogy három általa meghatározott orosz újsághoz szeretne hozzájutni. A Kommerszantot, a Novije Izvesztiját és a Trudot szeretné olvasni. Elmételileg ennek semmi akadálya, ha a bíróság engedélyezi, ő pedig kifizeti az előfizetési díjat és a szállítási költségeket. Bikov még mindig bízik abban, hogy indulhat a választásokon. Hiába zárult le a jelöltek regisztrálása és hiába nem tudott személyesen megjelenni a választási bizottság előtt, ami a listára vétel feltétele, a letartóztatott vállalkozó még fellebbez és reménykedik. Sőt abban is hisz, hogy Krasznojarszkban nem fordultak el tőle az emberek.” Arra a kérdésre, hogy a konzulátusnak volt-e már hasonló kiadatási esete, Oliszov így válaszolt: „Több ilyen ügy is volt már. Az egyik fellebbezése most is az Igazságügyi Minisztériumban van. Egy másik, három évvel ezelőtti sztori, Valerij Fedorcsuk esete pedig kiadatással zárult.” Az idei év első hat hónapjában egyébként 48 kiadatási ügy bonyolódott Magyarországon. Ebből 29 esetben volt szó Magyarországon elfogott külföldi állampolgár kiadatásáról, míg a fennmaradó 19 esetben külföldön letartóztatott magyart hoztak haza – tudta meg a MAG az ORFK Interpol-irodájánál. Mint ismeretes, Anatolij Bikov október 29-én kísérelt meg magyar területre lépni a röszkei határátkelőn, ahol az Interpol körözése alapján elfogták a magyar hatóságok. A szibériai Krasznojarszkban csak alumíniumkirályként ismert vállalkozó ellen kiadott letartóztatási parancsot néhány órára, pont az október 29-i határátlépés idején, Oroszországban – formai okokra hivatkozva – visszavonták, hogy aztán immár formailag is tökéletes letartóztatási parancsot bocsásson ki az ügyészség Bikov ellen. Ez azonban a már korábban elrendelt Interpol-körözés tényén mit sem változtatott. – Ameddig az Interpolnál a körözöttek listáján szerepel valaki, addig az illető letartóztatásának jogszerűségéhez nem férhet kétség – mondta az Interpol illetékese, hozzátéve, hogy az említett közjáték nem befolyásolja az eljárást. – Az Interpolnak csupán a körözést kell figyelembe vennie, az a végső szót kimondó Igazságügyi Minisztérium hatásköre, hogy az esetlegesen beinduló kiadatási eljárás során más körülményeket is mérlegelnek-e akkor, amikor a letartóztatott sorsáról döntenek – tették hozzá a magyar Interpol-irodán. Némethné dr. Bokor Klára, az Igazságügyi Minisztérium illetékese kérdésünkre a folyamatban lévő üggyel kapcsolatban nem kívánt nyilatkozni, általánosságban viszont elmondta, hogy olyan országnak is kiadhatók a letartóztatottak, ahol halálbüntetés is kiszabható, csak éppen azzal a kikötéssel, hogy – amennyiben az ottani bíróság bűnösnek találja a vádlottat – a kiadatást kérő országban nem ítélik halálra az illetőt. Azokban az országokban ugyanis, ahol a halálbüntetés kiszabható, általában bírói mérlegelés tárgya, hogy a legsúlyosabb büntetést vagy életfogytiglant kap-e a vádlott.