A(z egyedül)lét elviselhetetlen könnyűsége

Felcsillant a prédára éhes ügyvédek szeme, amikor néhány kaliforniai kollégájuk a helyi legfelsőbb bíróságon úgynevezett gyűjtőpert indított a Microsoft ellen. A felperesek szerint a számítástechnikai óriásvállalat (amelynek neve szó szerinti fordításban: „kicsi-puha”) monopolhelyzetével visszaélve túl magas áron adta el a felhasználóknak termékeit: az ismert (hírhedt?) Windows 95 és Windows 98 operációs rendszereket. A gyűjtőper után országszerte hasonló eljárásokra számíthat a cég, ami akár több milliárd dolláros kártérítésekkel is végződhet.A nagy cégek ellen indított kártérítési perek szakértői tehát dörzsölhetik a tenyerüket: újabb jó üzlet van kilátásban. A Washington Post a híres-hírhedt cincinnati Stanley Chesleyt idézi, aki ügyvédként dohány- és fegyvergyártókat szorongatott meg termékeik ártalmasságára hivatkozva: „Emberek milliói vásároltak Windowst, és ha a vállalat túlszámlázott a fogyasztók felé, felelősségre kell vonni” – hangzik dörgedelmes nyilatkozata. A kaliforniai események újra napirendre tűzték a helyi sajtóban a Microsofttal szembeni monopóliumellenes eljárás témáját, amely a hónap elején kapott nagyobb visszhangot, amikor egy szövetségi bíróság ténymegállapításában súlyos bírálatokat fogalmazott meg a Microsofttal kapcsolatban. Időközben – a peren kívüli megegyezésért – közvetítőt is kinevezett az említett bíróság, egy chicagói fellebbviteli bíróság vezetőjét. Érdekes ebben, hogy a chicagói Richard A. Posner a konzervatív chicagói iskola egyik alapítója. E jogi-közgazdasági szellemi irányzat követői többnyire hatástalannak tartják a vállalkozások állami szabályozását – így a monopóliumellenes szabályokat is. (A hazai közéletben furcsa módon a pénzügyi szféra vezetőinek jelentős része e gazdasági iskola követőjeként tűnik fel – legalábbis rájuk hivatkozik). Ez a fejlemény mégsem bizonyos, hogy kedvező a Microsoft számára, Posner ugyanis köztudomásúlag nehezen tűri a monopóliumellenes törvények nyílt megsértését. Az elmarasztaló ténymegállapítást tevő bíróság többek között felrótta a Microsoftnak, hogy piaci erejét felhasználva szorította vissza az ígéretes versenytársakat és hátráltatta az innovációs folyamatot. Ugyanakkor (még) nem mondta ki egyértelműen, hogy a cég megsértette volna a trösztellenes törvényt. Mindezzel csak egy újabb fejezete nyílt meg az amerikai igazságügy-minisztérium és az óriáscég között kilenc éve zajló jogi vitáknak. A kormány már számos esetben indított vizsgálatot a cég üzleti gyakorlatával vagy felvásárlásaival kapcsolatban (lásd az időrendi összefoglalót), amelyek számos esetben különösebb eredmény nélkül zárultak. A per során azonban a kormány és a Microsoft képviselői is annyira beásták magukat lövészárkaikba, hogy a bíróságnak kellett állást foglalnia, annak ellenére, hogy a bírók inkább a peren kívüli egyezséget szorgalmazták. Ha most sem egyeznek meg, bizony ítélet születik az ügyben. Könnyen lehet viszont, hogy az inkább nehézkes jogi procedúra vége előtt magától is megszűnik a Microsoft piaci monopóliuma. Legalábbis ennek lehetőségét vetíti előre a szabad (és nyílt forráskódú) szoftverek zászlóshajója, a Linux operációs rendszer előretörése. A jövőjüket a Linuxra alapozó vállalatok egymás után debütálnak az amerikai tőzsdéken – nagy sikerrel. A Red Hat linuxos cég sikerét (tőzsdére menetele után a 12 dolláros ajánlati árról mára több mint 213 dollárra emelkedtek részvényárai) sok más Linux-vállalkozás is megirigyelte: egyre több cég lép ki a nyílt tőkepiacra, és még több tervezi tőzsdéremenetelét. A nyílt szoftverfejlesztés hívei érdekes módon nem fogadták kitörő örömmel a Microsoftot elmarasztaló állásfoglalást. Eric Raymond, a szabad szoftveres tábor egyik vezéregyénisége alapjaiban nem ért egyet a monopóliumellenes állami intézkedésekkel, ő a piac erejében hisz. Nem ért egyet az elmarasztaló állásfoglalást hozó Jackson bíróval, aki elutasította a Microsoft képviselőinek érvelését, hogy a Linux előretörése igazolja: a Microsoft nem monopólium. Ahogy a RedHerring internetes lap Raymondot idézi: „Ha a Microsoft nem érdemelte volna ki mindezt, azt mondanám, a ténymegállapítás brutális volt.” Viszont „szerintem (Jackson bíró) alábecsüli a Linux által támasztott piaci fenyegetést.” Az igazi front tehát nem jogi téren van a Microsoft elleni küzdelemben, hanem a piacon. A Sun, az IBM és az Oracle „fővédnökségével” terjedő Java programozási nyelv függetlenítheti a programozókat a jelenleg nyomasztó fölényben lévő Windows operációs rendszerektől; az – igaz, már nem önálló – Netscape böngészőjével kemény versenyre késztette a Microsoftot, a szabad forráskódú szoftverek és a Linux térnyerése pedig a vállalatóriás „szívét” vette célba: egyre „dizájnosabb” (=egyre lassúbb) és gyakran összeomló operációs rendszereit. A szoftveróriásnak két nagy versenyelőnye maradt: a „felhasználóbarátság” (ami viszont nem mindig jelent könnyű kezelhetőséget) és a széles körű elterjedtség, amivel a cég a szoftverfejlesztés vagy akár az oktatás terén önfenntartó szabványokat állított fel. A harmadik versenyelőny, a viszonylag alacsony ár tulajdonképpen megszűnt, mivel a szabad szoftverek gyakorlatilag ingyenesek. A szintén fontos biztonságos működés és adatvédelem terén pedig tényleg nagyon „kicsi” és „puha” a Microsoft.