Blair hadüzenete

Tony Blair a londoni Cityben tartott beszédében körvonalazta az Egyesült Királyság szerepét és helyzetét a világban. A brit miniszterelnök hadat üzent a konzervativizmus erőinek. Véleménye szerint az Egyesült Királyságnak hidat kell képeznie Európa és Amerika között.A brit miniszterelnökök minden év novemberében megtartják hagyományos beszédüket a City polgármesteri hivatalának dísztermében rendezett banketten. Ez a hagyományos miniszterelnöki eligazítás általában világpolitikai áttekintés Nagy-Britanniával a középpontjában, ám az utóbbi évtizedekben olykor fontos belpolitikai elemek is vegyülnek bele, kivált olyan pontokon, ahol a belpolitika szétválaszthatatlanul összefonódik a nemzetközi politikával. Tony Blair pártjának idei konferenciáján hadat üzent a konzervativizmus erőinek, és a gyengébbek kedvéért hangsúlyozta, hogy nemcsak a Konzervatív Pártnak, hanem – talán még inkább – a Munkáspárt maradi elemeinek, a „régi Munkáspártnak” is. Beszédét éppen ezzel a témával kezdte.Tony Blair megállapította, hogy vége a hidegháborúnak, amely a hagyományos szocializmus és a hagyományos kapitalizmus immár halott formái között dúlt, majd így folytatta: „továbbra is folyik azonban a küzdelem a progresszív és a maradi gondolkodásmód között, csak áttevődött a piaci törvények értelmezésének és alkalmazásának, a piacgazdálkodás módszereinek a területére”. Ez a kijelentés legalább annyira vonatkozott a hazai, sőt a kormánypárton belüli harcra új és régi között, mint a szélesebb, nemzetközi ideológiai vetélkedésre. Mi több, könnyen vonatkoztatható a nemzetközi szocialista és szociáldemokrata mozgalmon belüli ellentétekre is. Nagy-Britannia a második világháború óta keresi új szerepét, sőt keres új definíciót az egykori birodalmi anyaország identitása és szerepe helyébe. Ennek a keresésnek vége, mondta Tony Blair. Az új szerep világos, már kialakult: az Egyesült Királyságnak hidat kell alkotnia Európa és Amerika, az EU és a Brit Nemzetközösség között. Ez azonban csak úgy válhat valósággá, ha az ország fenntartás nélkül elfogadja jövőjét az Európai Unió kebelében. A gazdasági globalizáció elkerülhetetlen következménye a politikai globalizáció, amelyből egyetlen ország sem rekesztheti ki magát büntetlenül nemzeti függetlenségére hivatkozva. Tony Blair beszéde tanúságtétel volt a miniszterelnök azon hite mellett, hogy Nagy-Britannia helye az Európai Unió közepén, nem perifériáján van, ám egy szót sem szólt e központi helyzet egyik legfontosabb, legnélkülözhetetlenebb gyakorlati oldaláról, a valutaunióról. Ezen a téren mit sem változott a kormány hivatalos álláspontja: „igen, de még nem”.