Adorján , Adrián 2024. március 5.
logo

Egy mediterrán férfi és egy nő

Kálmán Gyöngyi
1999.11.28. 23:00

A keresztény világ számára az esztendő legszentebb ünnepe közeledik. Napról napra nő a várakozás feszültsége, és miközben a modern kor őrülete, a vásárlások legbódítóbb hónapja elérkezett, bizonyára sokan érzik szükségét, hogy szívben és lélekben felkészüljenek a Születésre. Az anyagi-testi örömök elé helyezzék azt a spirituális készülődést, amelyet az ünnep fényei s a szent ének felidézése az örömteli, felszabadító pillanatokban szépségével megpecsételnek. A szent énekek, igen, mert mi más emelheti fel a lelket a szürke hétköznapok, a szakadatlan forgó mókuskerekek valóságából, mint a muzsika, amely az emberhez szól, amely szíven talál és megvilágosít, melynek örökérvényű mondandója van hívő és nem hívő ember számára egyaránt. A szívbe markoló szépség és igazság hangjai, a Teremtőbe vetett hit szólalnak meg Andrea Bocelli csodálatos lírai tenorján a Sacred Arias (Szent áriák) című ezüstkorongon. A karácsonyi ünnepre megjelent CD-k egyik legszebbikét készítette el milliók kedvence, Bocelli, akinek már a neve is dalol, és aki ezzel a lemezzel bizonyára sokakat megindít úgy, ahogy gyermekként e dalok őt sírásra késztették, amint erről a kísérőszövegben mesél. A felcsendülő zeneművek mindegyike közismert részlet operákból, oratórikus művekből, illetve népszerű, önálló alkotás. Gyönyörködhetünk Schubert Ave Mariájában, részlet hangzik el Verdi Requiemjéből, Mascagni Parasztbecsületéből, Händel Xerxeséből, Wagner Wesendonck-dalok ciklusából. Bocelli finom ízléssel, stílusosan megformált előadásában hallhatjuk Niedermeyer szerzeményét, a Pietá Signore-t, amelyet a nagy Caruso temetésén énekeltek, és természetesen nem hiányozhatnak karácsonyi énekek, mint például Gruber dala, a Csendes éj Mercurio remek hangszerelésében, amelyet az olasz dalnok gyermekkórussal, élményszerzően ad elő. A tizenhat csodálatos dallam utolsó opusza világpremier, és nem más, mint a lourdes-i Jean-Paul Lécot atya felemelő éneke, a Dicsőség néked, Jézus Krisztus, amelyet a 2000. évben kezdődő vatikáni megemlékezéseken még sokat fogunk hallani. A felvételek elkészítésénél közreműködtek a római Santa Cecília Akadémia ének- és zenekarának művészei, a karmester Myung-Whun Chung vezényletével. (Philips Universal) Igazi mediterrán hangulatot áraszt a portugál fadoénekesnő, Mísia lemeze, amely Paixoes diagonais (Átlós szenvedélyek) címmel elindult világhódító útjára. Hogy mi a fado? Egy különleges ízeket felmutató, varázslatos atmoszférát keltő „utca zenéje”, amelynek sajátos hangzását a hagyományos hangszerek, különösképpen pedig a portugál gitár, a tangóharmónika és a vonós hangszerek, néha rézfúvósok adják. A populáris, városi dalként megszületett fado mélyen őrzi a portugál nemzeti hagyományokat, bár ezen a korongon fültanúi lehetünk a műfaj mai megfogalmazásának, újszerű feldolgozásának is. A fado egy örökké változó tradíció alkotása is egyben, hiszen az énekes és a komponista mindig az adott költeményhez igazítja a muzsikát, az ismert fadók valamelyikét. A versek szerzői közötttaláljuk Sergio Godinho-t, Amélia Muge-t, Joao Monge-t, sőt Fernando Pessót is. A jól megválasztott lemezcím elárulja e dalok témáját: életek, szerelmek keresztezik egymást, a magány, a depresszió váltakozik az örömteli együttlétek múló boldogságával, és mindehhez állandó hátterül szolgál a mozgó, folyton változó tenger, amelyhez hasonlatos az elfolyó, sodródó emberi élet. Mísia bámulatos gyengédséggel, beleérzéssel tolmácsolja a költők gondolatait, érezhetően átszűri egész lényén a dalokat, megosztva velünk saját és nemzete vívódásait, szomorúságát. (Erato Warner)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.