A magyar csapat eredményei:
Aranyérem
0
Ezüstérem
0
Bronzérem
0

Él a Dubcek-legenda

Tornay István (Pozsony)
1999. 11. 10. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha életben marad, mindenképpen ő lett volna a ’93 januárjában önállóvá vált Szlovákia első államfője. Idehaza rendkívül népszerű volt, ráadásul az egyetlen olyan szlovák politikus, aki külföldön is nagy tekintélynek örvendett. November 7-én, vasárnap lesz hét éve annak, hogy Alexander Dubcek, az 1968-as prágai tavasz vezéralakja elhunyt. Halálának körülményei máig tisztázatlanok.A szlovák közvélemény jelentős része hiszi, hogy ’92. szeptember 1-jén nem véletlen autóbaleset történt, hanem merénylet. Az biztos: a sebtében lezárt tessék-lássék nyomozás rengeteg szálat elvarratlanul hagyott. Dubceket, aki húsz év után, ’89 novemberében tért vissza a politikába, s a fordulat után ő lett a prágai szövetségi parlament elnöke, a baleset után Václav Havel is felkereste a kórházban, de sosem mondta el a nyilvánosságnak, hogy mi hangzott el kettejük között. Ez csak egy érdekes adalék, mert Havel minden gyanú fölött áll, ugyanis ha megtudott volna valamit az akkor már gyakori emlékezetkihagyásban szenvedő Dubcektől, bizonyára vallomást tett volna a rendőrségen. Mire alapozzák meggyőződésüket a merényletelmélet hívei? Egyrészt a nyomozás hiányosságaira, másrészt arra, hogy kinek állt Dubcek az útjában. A válasz egyértelmű: Vladimír Meciarnak és Václav Klausnak, ők akkor lényegében már eldöntötték, hogy Csehszlovákiát ketté kell szakítani. Dubcek pedig a közös állam híve volt, az akkori zűrzavaros politikai hetekben, hónapokban többször is azt nyilatkozta, hogy mindent meg fog tenni a közös állam fennmaradásáért. Tekintélyével, amely nemcsak Szlovákiában, hanem Csehországban is nagy volt, keresztülhúzhatta volna Meciar és Klaus számításait. Tudni kell, hogy a baleset idején Dubcek már nem parlamenti elnök volt, hanem képviselő, a szociáldemokrata párt elnöke. ’92 nyarán ugyanis parlamenti választások voltak, akkor került hatalomra a második Meciar-kormány. Dubcek közismerten nem tartotta Meciart alkalmasnak arra, hogy egy demokratikus ország kormányfője legyen. Azon a végzetes szeptember elseji reggelen is a prágai parlamentbe tartott Dubcek, a D1-es autópálya 88. kilométerkövénél a gépkocsi lefutott az útról. Dubcek súlyos gerinc- és mellkasi, valamint egyéb belső sérüléseket szenvedett. Mivel a baleset cseh területen történt, ők is folytatták le a nyomozást. ’93 márciusában hirtelen lezárták azzal, hogy baleset történt, Ján Rezník gépkocsivezetőt egyévi szabadságvesztésre ítélték, s mellékbüntetésként két és fél évre eltiltották a vezetéstől. Jaroslav Volf, a szlovák szociáldemokraták (SDSS) elnöke az évforduló kapcsán elmondta: nemrégiben kérték a perújrafelvételt, a nyomozás újbóli lefolytatását. Erre a korábbi Meciar-kormányok idején nem volt esély. Klausék is elutasító álláspontra helyezkedtek, de most, hogy Csehországban a szociáldemokraták vannak kormányon, Prága is pozitívan viszonyul az ügyhöz. A hét év alatt köteteket írtak össze arról, hogy az első nyomozás során milyen hibákat követtek el, mit hagytak figyelmen kívül. Dubcek és sofőrje 15-20 méterre feküdt a gépkocsi előtt, de csak a hátsó ablak volt betörve, s az ajtók is zárva voltak. A gépkocsivezető, aki csak könnyebb fejsérülést és állítólag agyrázkódást szenvedett, a helyszínre érkező rendőröknek személyesen adta át Dubcek irattáskáját. A baleset idején több gépkocsit láttak a környéken, de a tanúkat nem hallgatták ki. A leggyanúsabb a sofőr, Ján Rezník. Róla kiderült, hogy a kommunista titkosrendőrség ügynöke volt. Dubcektől a korábbi gépkocsivezetőjét elvették, s pont egy besúgót osztottak ki neki, akire magánbeszélgetések során többször is panaszkodott. Október elsején Dubceket a kórházban meglátogatta Bologna város küldöttsége, s felajánlotta, hogy átszállítják az ottani kórházba, de ezt Prága visszautasította, mondván: a beteg állapota nem engedi meg a szállítást. Többen ezzel sem értenek egyet, köztük Dubcek fia, aki sebész. A tisztesség megkívánja, hogy végre kiderüljön az igazság. A politikusok nem foglalkoznak azzal, mi lett volna, ha... De az utca embere nosztalgiázik, régi vágású szocdemek egy korsó sör mellett leteszik rá a nagyesküt: ha Dubcek elnök lett volna, másként alakul Szlovákia sorsa, mert vele Meciar sem mert volna packázni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.