Ellentmondásos egyesülés

Bozay Gergely
1999. 11. 19. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A német megosztottságot szimbolizáló Berlinen, tíz évvel a fal leomlása után, már kevéssé látszanak a különbségek, legalábbis ami a városképet illeti. A régi-új német főváros kezdi megtalálni új szerepét, modern városrészek épülnek, ma már nehéz megmondani, hol is volt pontosan a keleti és a nyugati városrészt, és ezzel a két Németországot elválasztó határ. Amikor 1990-ben megszűnt a négy évtizedes megosztottság, természetesnek tűnt, hogy ismét Berlin legyen Németország fővárosa, bár voltak ellenzők is, akik elsősorban a költözködés magas költségei miatt szívesebben maradtak volna Bonnban. Kétségtelenül sok pénzbe került a kormányzati intézmények áttelepítése, mint ahogy az NDK szanálása is. Egy idei felmérés szerint a kelet- és a nyugatnémetek egyötöde úgy véli, jobb lenne ma is, ha állna a berlini fal. Meglepő mindez, figyelembe véve, hogy 1989-ben mekkora ünnepléssel fogadták a németek a fal leomlását. A keletnémetek egy részének csalódottsága érthető, a nyugatiaké már kevésbé. Németország egyesítésekor az egykori NDK lakói nemcsak egy szabadabb világ beköszöntét várták, hanem az általuk irigyelt nyugatnémet életszínvonal elérését is. Ez a felfokozott várakozás persze nemcsak a keletnémetekre, hanem valamennyi volt szocialista országra is jellemző volt. Mert szép dolog a szabadság, hogy azt mondhatok, amit akarok, ha eközben egyre nehezebbek a mindennapok – gondolják sokan. Mert valóban régen látott árubőség van most már Berlinben, Budapesten vagy Prágában, ám a vásárlóerő – egy gyorsan meggazdagodott réteget leszámítva – drasztikusan csökkent. A keletnémet, cseh, lengyel vagy magyar átlagpolgár türelmetlensége persze érthető, csakhogy Nyugat-Európában is évtizedekig tartott a mai fejlett piacgazdaság kiépítése. A piacgazdaság kezdeti szakasza azonban nem várt nehézségeket okozott, ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliek száma, elszabadult az infláció és a rendszerváltás vesztesei az első szabadon válaszott kormányokat rendszerint a második választásokon megbüntették. Az NDK helyzete viszont speciális, miután számíthatnak a fejlett nyugati országrész márkamilliárdjaira. Aki ma a keletnémet városokat járja, nemigen lát már Trabantokat, legfeljebb egy-egy lakóépület jelzi, hogy bizony itt negyven évig „építették” a szocializmust. Az átlagkeresetek ugyan még nem érik el a nyugatnémet színvonalat, viszont felette vannak a többi volt szocialista országénak. A másik nem elhanyagolható különbség a volt NDK és a többi kelet-európai ország között az, hogy a német egyesítéssel Kelet-Németország automatikusan tagja lett az Európai Uniónak és a NATO-nak is. Márpedig ez óriási előnyt jelent. Németország meghatározó szerepet játszik az Európai Unióban, és a Kohl-kormány, illetve a Schröder-kabinet külpolitikájában prioritást élvez az unió keleti kibővítése. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy gyorsan új tagokkal bővül az unió. A nyugat-európai országok ugyanis kevésbé érdekeltek a felvételben, mint az arra várakozó kelet-európaiak. A szocialista rendszerekösszeomlása óta eltelt évtized bizonyította, hogy elsősorban tőkebefektetési területnek tartják a nyugati országok térségünket, ezért az életszínvonal-különbség kiegyenlítése nem igazán fontos kérdés a számukra.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.