Elszigetelődés az eurótól

Jotischky László (London)
1999. 11. 02. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A közös európai valuta ellenzői veszélyeztetik sok ezer brit alkalmazott állását – figyelmeztette hallgatóit Birming-hamben a Brit Gyáriparosok Szövetségének évi konferenciáján Gordon Brown pénzügyminiszter.Brown szavai nem jelentenek változást a kormánypolitikában. Elvégre ő is, a miniszterelnök is számtalanszor hangoztatta már az európai integráció fontosságát Nagy-Britannia gazdasági jóléte szempontjából. Ugyanakkor egyikük sem mondott soha többet, mint hogy az Egyesült Királyságnak akkor kell belépnie a valutaunióba, amikor erre a legkedvezőbbek a gazdasági viszonyok. Miért volt szükséges Gordon Brown intése? A Financial Times, a brit pénzügyi és üzleti körök napilapja a konferencia előtt közvélemény-kutatást végeztetett ezer különböző nagyságrendű brit gyártó vállalat részvételével. Az adatok kiábrándítók az európai integráció és az euró hívei számára, mert teljes megosztottságot tükröznek. A megkérdezett vállalatok körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg abban a kérdésben, hogy elfogadja-e az ország az eurót valutája gyanánt a font sterling helyett. Az általános kép az, hogy a kisebb vállalatok csekély többsége ellenzi, a nagyvállalatok hasonlóan csekély többsége pedig támogatja az euró mielőbbi elfogadását. A legnépszerűbb álláspont az, hogy „igen, de nem most” – ami megfelel mind a kormány, mind az ellenzék magatartásának. A kormány azonban a Tony Blair erőteljes vezetéséről alkotott képet megcáfolva jobban szeretné, ha a társadalom, vagy legalább az üzleti és gazdasági döntéseket hozó üzleti közösség egyértelműbben jelezné óhaját. Ez a felemás magatartás azonban nyilvánvalóan tükrözi mind az egész társadalom, mind az üzleti világ felfogását. Nagyon kevesen vannak, akik előtt nem világos, hogy Nagy-Britannia gazdasága keservesen megsínylené, ha az ország kilépne az Európai Unióból, vagy akár csak az unió naprendszerének olyan külső bolygója lenne, amely távol-tartja magát az integrált közösségi élettől. Az Egyesült Királyság soha többé nem lesz gazdasági vagy ipari autokrácia, mindig szüksége lesz európai társaira. Ami a brit lakosság többsége számára az integráció nagyobbára szükséges rossz, keserű pirula, amelyet le kell nyelni a puszta életben maradás kedvéért, nem pedig eszmény, amelyet minél előbb meg kell valósítani. „Uram, add, hogy jó legyek, de ne rögtön” – fohászkodott a monda szerint ifjúkorában Szent Ágoston. Nagy-Britannia népe is jól tudja, hogy a gazdasági üdvösség útja az európai integráció, de előbb még szeretné élvezni egy ideig a nagyobb függetlenség pogány örömeit. A közvéleményszondában részt vevő ezer cégnek több mint egyharmada válaszolt úgy, hogy óhajtja a font felcserélését euróra, de nem most. Tony Blair tehát nem számíthat arra, hogy az üzleti világ jár majd elöl a valutaunió felé vezető úton. Amint Sir Clive Thomp-son, a Brit Gyáriparosok Szövetségének elnöke fogalmazott, „a vita végkifejlete szempontjából döntő fontosságú lesz, hogy hajlandó-e a kormány vezetni”. Meg kell vallani: Tony Blairt ritkán éri az a szemrehányás, hogy nem elég erőteljesen kormányoz! A konzervatív ellenzék számára sem örömteli olvasmány a szondáról kiadott jelentés. A megkérdezetteknek mindössze öt százaléka helyeselte William Hague tory ellenzéki vezető elképzelését, hogy az ország semmi esetre se lépjen be a valutaunióba a jelen és a következő parlament mandátuma alatt. Az igazság az, hogy ők is belépést akarnak – csak éppen mások által kierőszakoltat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.